Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 5.
2. rész 36. fejezet: Szomorú részletek
A lövés után a hívek menekülni kezdenek a templomból, Julient pedig elfogják a zsandárok és börtönbe kerül.
Kiderül, hogy de Rênalné nem halt meg, csak a vállát érte a második golyó. Az asszony szomorú, mert rég várta a halált, csak nem akart öngyilkos lenni. A márkinak írt levélre új gyóntatója kényszerítette, és ez teljesen felborította a lelki egyensúlyát.
Szobalányával, Elisával pénzt küld a börtönőrnek, hogy bánjon emberségesen Juliennel.
A bíró kihallgatja Julient, aki elmondja, hogy előre megfontolt szándékkal ölt, és tudja, hogy halálra fogják ítélni: fel van készülve rá.
Ezután Julien levelet ír Mathilde-nak, melyben elmondja, hogy bosszút állt, és hogy ezért meg fog halni. Arra kéri a lányt, titokban szülje meg a gyermeket, hogy ne ártson a jó hírének, és egy évvel az ő kivégzése után menjen feleségül de Croisenois márkihoz.
Julien egyébként nem fél a haláltól és lelkifurdalást sem érez.
A börtönőrtől megtudja, hogy de Rênalné nem halt meg, ekkor sírni kezd örömében, és váratlanul hívő lesz. Most először érez megbánást.
Este átszállítják a besançoni börtönbe, másnap kihallgatják, aztán napokig békén hagyják. A védekezésen nem gondolkozik, mert ügyét nagyon egyszerűnek látja: „Ölni akartam, megölnek!”
Többé már nem kínozza a nagyravágyás. Mathilde alig-alig jut eszébe, de Rênalné viszont gyakran. Miatta lelkiismeret-furdalása van. Furcsának is találja, hogy nemrég meg akarta ölni a márkinak írt levél miatt, amivel szétrombolta a boldogságát, aztán eltelik 15 nap és már eszébe se jut az, ami akkor olyan fájdalmat okozott, hogy gyilkosságot akart elkövetni miatta.
Sőt, úgy érzi, ha a lövés halálos lett volna, most irtózna önmagától.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Miért nem lehet kimásolni?
Az oldal fennmaradásának érdekében fontos, hogy a felhasználók az interneten keresztül érjék el az oldal anyagait.