Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 5.
2. rész 32. fejezet: A tigris
Volt egyszer egy angol utazó, aki egész meghitten élt együtt egy tigrissel, amelyet felnevelt, szeretgetett, de azért mindig volt nála egy töltött pisztoly… Julien és Mathilde kapcsolata is ilyen. A fiú csak akkor meri átadni magát a boldogságnak és a szerelemnek, amikor a lány nem látja.
Mathilde, aki életében először szerelmes, kedves, engedékeny és alázatos Juliennel, ezt azonban azzal kompenzálja, hogy másokkal szemben elutasítóan, kihívóan és kevélyen viselkedik.
Aztán a lány váratlanul teherbe esik, amit örömmel mond el Juliennek, mert szerinte ez megpecsételi összetartozásukat. A fiú annak örül, hogy egy terhes nővel nem kell ridegen bánnia, lehet gyöngédebb.
Mathilde levelet ír az apjának, amelyben elmondja, hogy gyermeket vár Julientől, és hogy mennyire sajnálja, hogy fájdalmat kell okoznia a márkinak. Megkéri, hogy ne haragudjon Julienre, mert ő volt az, aki előbb szerelmes lett és elcsábította a fiút, nem fordítva.
Arról a reményéről is szót ejt, hogy apja fog nekik egy kis évjáradékot adni, amellyel elkezdhetik a közös életüket valahol messze, ahol nincsenek szem előtt.
Julien tudja, hogy a márki fel fog háborodni és kétségbe fog esni, mert nagyon szerette volna, hogy a lányából hercegné legyen (ha Mathilde hozzámegy de Croisenois márkihoz, hercegné lehetett volna, mert a fiatal márki az apjától egy napon hercegi címet fog örökölni).
Julien sokat köszönhet a márkinak, ezért felkavarja a gondolat, hogy milyen csalódást és fájdalmat okoz jótevőjének.
Aztán a márki inasa megjelenik és közli, hogy a márki hívatja Julient.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Miért nem lehet kimásolni?
Az oldal fennmaradásának érdekében fontos, hogy a felhasználók az interneten keresztül érjék el az oldal anyagait.