Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 5.
2. rész 45. fejezet
Az utolsó napokban de Rênalné újra megjelenik Julien börtönében. Elmondja, hogy megszökött a férjétől, mert a fiú mellett van a helye. Julien őrült szerelemmel, boldogan fogadja. Neki végre be meri vallani, hogy fél a haláltól.
De Rênalné abban is segít, hogy eltávolítja azt a papot, aki olyan tolakodóan meg akarta gyóntatni Julient (elhívatja gazdag, ájtatos nagynénjéhez).
Helyette a fiú egy janzenista papot választ gyóntatójának, aki rá akarja venni, hogy feltűnést keltve térjen vissza a valláshoz, mert ezzel elősegítené, hogy megkegyelmezzenek neki, és az egyháznak is sokat segítene, mert megtérése sokakat rávenne, hogy kövessék. Julien hidegen elutasítja a javaslatot, mondván, hogy ha ilyet tenne, meg kéne vetnie önmagát.
De Rênalné naponta kétszer látogatja meg a börtönben, amit megvesztegetéssel és gazdag nagynénje tekintélyével tud kiharcolni.
Mathilde szinte megbolondul a féltékenységtől, mert ő nem tudja elérni de Frilair segítségével sem, hogy napi egy alkalomnál többször bemehessen Julienhez. A fiú nem tudja meggyőzni, hogy de Rênalné látogatásai hasznosak a fellebbezés szempontjából és ártatlanok is. Igazából sajnálja a lányt, de nem tudja előtte eltitkolni de Rênalné iránti szerelmét, a halál árnyékában nem tud már úgy színlelni.
Közben hírt kapnak, hogy de Croisenois márki meghalt egy párbajban, amit azért vívott, mert egy Thaler nevű alak gonosz megjegyzéseket tett Mathilde eltűnésére és durva tréfákat csinált a lányról. Julien sajnálja a szerencsétlen fiatalembert, aki még 23 éves sem volt. Ráadásul ez a haláleset felborítja a Mathilde jövőjére vonatkozó terveit is. Most arra próbálja rávenni a lányt, hogy legyen de Luz felesége.
Mathilde-ot azonban csak az érdekli, hogy Julien azt a másik nőt választotta, aki tönkretette a boldogságukat, és magába roskadva hallgat.
A fellebbezést elutasítják. Julien boldogságban tölti utolsó napjait a börtönben de Rênalné társaságában, s halála előtt megesketi az asszonyt, hogy nem próbál végezni magával és vigyáz Mathilde fiára.
Fouquétól azt kéri, hogy vegye majd meg a holttestét, és abban a kis barlangban temettesse el a Verrières fölötti nagy hegyen, ahol sok éjszakát töltött. Arra is megkéri, hogy a kivégzés reggelén vigye el Mathilde-ot is és de Rênalnét is, hogy ne lássák az eseményt.
Szerencsére a kivégzés napján derült, napfényes az idő és Julien elég bátornak érzi magát, nem viselkedik szánalmasan, hanem nemesen és egyszerűen néz szembe a halállal.
Halálát követő éjszaka Fouqué virraszt a teste mellett, amikor váratlanul megjelenik Mathilde, aki pontosan azt készül megtenni, amit Navarrai Margit tett Boniface de La Mole fejével annak kivégzése után.
A lány először egy asztalra teszi Julien fejét és megcsókolja a homlokát, aztán a temetésen egy lefüggönyzött kocsiban kíséri a koporsót, térdén Julien fejével. Fényes temetést rendez a fiúnak, a barlangot gyertyák fénye világítja be, húsz pap végzi a szertartást, és Mathilde a végén pénzt szórat a nép közé. Ő maga temeti el szerelmese fejét és drága márványlapokkal díszíti a barlangot.
A regény utolsó mondatából azt tudjuk meg, hogy de Rênalné betartotta a Juliennek tett ígéretét: nem próbált végezni magával, mégis három nappal a fiú kivégzése után, gyermekeit átölelve, meghalt.
Vége
Miért nem lehet kimásolni?
Az oldal fennmaradásának érdekében fontos, hogy a felhasználók az interneten keresztül érjék el az oldal anyagait.