Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 5.
2. rész 43. fejezet
Másnap Julien könnyeket érezve ébred álmából, és kiderül, hogy de Rênalné sír mellette. A fiú boldog, hogy halála előtt még egyszer láthatja, és a lábához borulva kér tőle bocsánatot, amiért rálőtt.
Az asszony elmondja, hogy azért jött, hogy megkérje Julient, hogy írja alá a fellebbezést. Julien azt feleli, ha a két hónap alatt minden nap eljön és meglátogatja őt, akkor aláírja. Aztán elmondja, hogy mindig csak őt szerette.
De Rênalné persze kíváncsi, mi a helyzet Mathilde-dal, és Julien azt feleli, a lány a „felesége” (bár nem volt esküvő, feleségének tekinti), de nem a szerelme.
Ezután elmesélnek egymásnak mindent, ami legutolsó találkozásuk óta történt. Kiderül, hogy a márkinak írt levelet de Rênalné fiatal gyóntatópapja fogalmazta, ő csak lemásolta és elküldte. Julien megbocsátja a levelet, az asszony pedig megbocsátja a lövést, és mindketten nagy szerelmet éreznek egymás iránt.
Végül de Rênalné megkérdezi, mi lenne, ha mindketten megölnék magukat, de Juliennek nem tetszik ez a gondolat. Inkább szeretne még átélni két hónapnyi boldogságot az asszonnyal.
Azt is megígérteti de Rênalnéval, hogy nem lesz öngyilkos és semmi módon nem árt majd magának, ha ő már meghalt. Már csak azért is élnie kell, mert Julien születendő gyermekének szüksége lesz rá, Mathilde biztos a személyzetre fogja majd bízni.
De Rênalné megígéri, hogy nem fogja megölni magát, aztán elviszi Julien fellebbezését a főügyészhez.
Látogatásai a börtönben azonban csak 3 napig tartanak, mert de Rênal urat valaki értesíti róluk, így az asszony szigorú parancsot kap férjétől, hogy térjen vissza Verrières-be.
Nem elég ez a kegyetlen elválás, Juliennek további kellemetlenségekkel is szembe kell néznie. Egy ravasz pap eltökéli, hogy mindenáron meggyóntatja őt, és mikor Julien elutasítja, leül kint a zuhogó esőben a börtön kapuja elé és minden botrányra éhes járókelőt odahív, hogy imádkozzon vele, mert neki égi küldetése van: meg kell mentenie a fiatal Sorel lelkét.
Julient nagyon bosszantja a pap ostobasága és pimaszsága. A börtönőr elmondja, hogy a nép szerint Julien nagyon keményszívű lehet, ha visszautasítja ezt a szent embert, mire a fiú kifakad: „Hazám, de műveletlen vagy még!” Végül mégis beengedi magához a papot, aki hitvány képmutatással meg akarja ölelni, aztán meg olyanokat mond, hogy Julien egész meggyávul és félni kezd a haláltól.
A fiú már attól tart, hogy mindjárt megfojtja a papot, amikor hirtelen eszébe jut a mentőöltet: megkéri a szent embert, hogy még aznap mondjon érte egy misét 40 frankért. Így sikerül megszabadulnia tőle.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Miért nem lehet kimásolni?
Az oldal fennmaradásának érdekében fontos, hogy a felhasználók az interneten keresztül érjék el az oldal anyagait.