Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 5.
2. rész 42. fejezet (az utolsó négy fejezetnek nincsen címe)
Julient a halálra ítéltek szobájába viszik, amely egy nyomorúságos kis cella. A fiú legjobban arra vágyik, hogy de Rênalnét halála előtt még egyszer utoljára láthassa. Azon tűnődik, vajon miért lőtt rá: mert karrierre vágyott, vagy mert Mathilde-ot akarta megkapni?
Valószínűleg elkápráztatta a fényes jövő, amely de La Mole márki vejeként várt volna rá. Tudja, hogy mi minden telt volna tőle, ha megkapja a lehetőséget a felemelkedésre.
De azt is tudja, hogy gyalázatos dolgot tett, pedig szerette de Rênalnét és most is csak őt szereti. Arra vágyik, hogy ezt megmondhassa az asszonynak.
Másnap reggel Mathilde meglátogatja. A lány kétségbe van esve, és olyan az arca, mintha fél évig beteg lett volna. Elmondja, hogy az ügyvéd a szomszéd szobában vár, Juliennek alá kéne írnia a fellebbezést.
A fiú azonban már elhatározta, hogy senki nem láthatja őt gyengének. Fontos neki, hogy bátran nézzen szembe a halállal, ezért elutasítja, hogy fellebbezzen.
Mathilde erre dühös lesz, hiába magyarázza neki Julien, hogy most még elég bátornak érzi magát a halálhoz, és ha most kell meghalnia, nem viselkedne szánalmasan a kivégzéskor, de ha még két hónapot kell töltenie ebben a nedves, hideg cellában, ki tudja, ilyen erős marad-e?
A lány nem fogadja el az érveit, egyre erősködik és átkozza magát, amiért beleszeretett Julienbe. Aztán behívja az ügyvédet is, aki elmondja, hogy Juliennek 3 napja van fellebbezni, és neki kötelessége mindent megtenni, hogy meggyőzze.
Mikor elmennek, Julien közelebb érzi magához az ügyvédet, mint Mathilde-ot.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Miért nem lehet kimásolni?
Az oldal fennmaradásának érdekében fontos, hogy a felhasználók az interneten keresztül érjék el az oldal anyagait.