Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 5.
2. rész 40. fejezet: Nyugalom
Julien ábrándozással tölti az időt a börtönben, és úgy érzi, azóta élvezi igazán az életet, mióta közel a halál. Viszont boldogabb, amikor egyedül van, Mathilde jelenléte fárasztja. Nem is érti, hogy az a testi-lelki odaadás, amire régen úgy vágyott a lánytól, miért hagyja most hidegen, de hidegen hagyja.
Az ügyvéd is azt gondolja, amit a közvélemény: hogy Julien féltékenységből lőtt rá de Rênalnéra, és szerinte ez jó alapja lehetne a védelemnek, akár igaz, akár nem. Julien dühös lesz, és megtiltja, hogy ilyesmit mondjon az ügyvéd, mert ez hazugság. Az ügyvéd őrültnek tartja a fiút, aki tisztára úgy viselkedik, mintha szándékosan halálra akarná ítéltetni magát.
Közben Mathilde-nak sikerül elérnie, hogy de Fervaques marsallné és nagybátyja, X. püspök már-már megígérik de Frilairnek a püspökséget.
De Frilair biztos abban, hogy ha akarja, meg tudja menteni Julient. Kisorsolják az esküdtek névsorát, és köztük van Valenod, de Moirod és de Cholin is, akikről de Frilair úgy gondolja, azt fogják tenni, amit ő akar.
De Rênalné már annyira felgyógyult sebesüléséből, hogy Besançonba tud utazni. Férje se tudja ettől visszatartani, csak annyit sikerül elérnie, hogy az asszony megígéri: nem fog tanúskodni a tárgyaláson. Ezt persze azért ígéri meg, mert tudja, hogy ha megjelenne tanúként, akkor mindenki azt hinné, hogy bosszúra vágyik, és azzal ártana Juliennek.
Alighogy Besançonba ér, levelet ír mind a 36 esküdtnek, amelyben megkéri őket, hogy mentsék fel Julient.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Miért nem lehet kimásolni?
Az oldal fennmaradásának érdekében fontos, hogy a felhasználók az interneten keresztül érjék el az oldal anyagait.