Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 4.
2. rész 23. fejezet: A klérus, az egyházi birtok, a szabadság
A márki szónoklata után még sokáig vitatkoznak az egybegyűltek.
Egy bíboros szerint is szükség van fegyveres pártra, de a klérus segítsége nélkül lehetetlen létrehozni, mert csak a papok tudnak hatni az alsóbb néposztályokra, amelyek a katonákat adják. Ezért a nemességnek össze kell fogni a papsággal és birtokot, erdőket, mindent meg kell adnia a papságnak.
Ekkor valaki bekiabál, hogy de Nerval, a miniszterelnök hagyja el a kormányt, mert személye feleslegesen izgat. A miniszterelnök, aki szintén jelen van, feláll és elmondja, hogy megtenné, ha ezzel valóban használna az ügynek, de mégsem mond le, mert neki küldetése van.
Felszólalása után még hevesebb, gyermeteg vita tör ki, amely éjjel 2-kor is még javában tart.
A fiatal agde-i püspök szerint nem kell 500 fegyveres megyénként, elég Párizst elpusztítani, mert minden bajnak Párizs az oka, ott vannak a lapok és a szalonok, és mert egész Franciaország Párizst követi.
De La Mole márki és Julien éjjel 3-kor mennek haza. A márki szégyenkezik az elfajult vita miatt, és megkéri Julient, hogy senkinek ne beszéljen róla, Z. hercegnek se.
Hazaérve a márki megírja a 4 oldalas jelentést Julien 26 oldalas jegyzete alapján. A fiú pihenhet pár órát, aztán fejből meg kell tanulnia a 4 oldalt. A márki többször is felmondatja vele a titkos jelentés szövegét, aztán ad neki egy útlevelet hamis névvel. Figyelmezteti, hogy öntelt ficsúrnak kell tűnnie, mert a tanácskozáson több áruló is lehetett.
Julien hintóba száll és elindul. Az egyik kisvárosban a postamester közli, hogy nincsenek lovai, de Juliennek gyanússá válik, ahogy méregeti őt, ezért úgy dönt, vacsora után megszökik.
A konyhában azonban összetalálkozik a híres olasz énekessel, Geronimóval, akivel de Rênal úr házában találkozott először (1. rész 23. fejezet) és akinek Párizsban de Beauvoisis lovag bemutatta (2. rész 6. fejezet), s azóta barátok.
Geronimo elpanaszolja, hogy másnap Mainzban kéne énekelnie hét uralkodó fejedelem előtt, de nem tud innen továbbutazni, mert a postamester, akinek 12 lova van, szándékosan elrejtette a lovait a város másik végén. Geronimo egy kisfiúból szedte ki az igazságot, aki szerint egy futárt akarnak itt fogni.
Julien ebből rájön, hogy őt keresik, de Geronimónak ezt nem mondja meg. Vacsoráznak, aztán lefekszenek aludni.
Az éjszaka közepén Julien arra ébred, hogy két ember beszélget a szobájában és az utazóládájában kotorásznak. Az egyik a postamester, a másik egy régi ismerős: Castanède abbé. Szerencsére az abbé nem ismeri fel Julient, és mivel semmiféle írást nem talál nála, azt hiszi, hogy csak egy nyegle fiatalúr, és inkább az olasz lesz a futár.
A postamester szavaiból az is kiderül, hogy Castanède abbé ópiumot kevert Julien és Geronimo borába. Julien azonban ravasz volt, nem ivott a borból, hanem csokoládét vacsorázott, amit még Párizsból hozott magával.
Geronimót lehetetlen talpra állítani, olyan ájultan alszik az ópiumtól, Julien ezért egyedül indul tovább reggel.
Most már minden baj nélkül eljut Z. herceghez, akit délutáni sétájakor két lépésre megközelít és felmutatja a márki óráját. A herceg egy kis kávéházban mondatja fel magának Juliennel a tanácskozásról szóló jelentést, aztán utasítja, hogy menjen át Strasbourgba, de 12 nap múlva térjen vissza a válaszért.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 4. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>