A Vörös és fekete durván 500 oldalas könyv. A regény 2 részből áll: az 1. rész 30 fejezetet, a 2. rész 45 fejezetet tartalmaz.

A tartalomleírást a könnyebb áttekinthetőség kedvéért öt külön bejegyzésben teszem közzé:

1. bejegyzés: 1. rész 1-15. fejezet ITT találod
2. bejegyzés: 1. rész 16-30. fejezet ITT találod
3. bejegyzés: 2. rész 1-15. fejezet ITT találod
4. bejegyzés: 2. rész 16-30. fejezet (ezt olvasod most)
5. bejegyzés: 2. rész 31-45. fejezet ITT találod

Ebben a bejegyzésben a 2. rész 16-30. fejezet tartalmát olvashatod el. Minden fejezet új oldalon kezdődik, tehát a folytatáshoz kattintani kell a soron következő oldalszámra (az oldalszámok a lap alján találhatók).

A regényről elemzést ITT és ITT olvashatsz.

2. rész 16. fejezet: Hajnali egy óra

Julien este felderítésre megy előbb a palotában, aztán a kertben, mint a katonák. A negyedik emeleten a cselédség mulatozik, így ők biztos nem tartoznak a cinkosok közé.

Éjjel egy órakor a fiú elcseni a kertész létráját, és pisztollyal a kezében felmászik Mathilde-hoz. A lány kinyitja az ablakot, Julien csodálkozik, hogy senki sem támadta meg.

Felérve nem tudja, mit csináljon. Megpróbálja átölelni Mathilde-ot, de a lány ellöki magától. Julien örül a visszautasításnak.

Mathilde indítványozza, hogy fektessék le a létrát a fal mellett. Van kötél a szobájában, azt odacsomózzák a legfelső fokra, aztán Julien óvatosan leereszti.

Mivel a lány ilyen hideg és körültekintő, Julien biztosra veszi, hogy nem szerelmes, de ez nem zavarja, mivel ő sem szereti Mathilde-ot.

Mathilde utasítja, hogy a kötelet is dobja le, így visszafelé már nem tud a létrán menni, csak az ajtón át, amely a márkiné szobájába nyílik.

Ezután a lány észreveszi a fegyvereket és megkérdezi, miért ilyen óvatos Julien, és mit tett a leveleivel. Julien ekkor őszintén elmondja, mire gyanakodott. De már nem gyanakszik, és újra megpróbálja átölelni Mathilde-ot, a lány azonban ismét eltolja magától.

Bevallja, hogy azért eszelte ki ezt a találkát, mert próbára akarta tenni a fiú bátorságát. Úgy tűnik, Julien még vakmerőbb, mint gondolta, tehát megérdemli, hogy szeresse.

Tegezni is elkezdi a fiút, de mivel semmi melegség, gyöngédség nincs a hangjában, továbbra is hidegnek és udvariasnak hat a modora. Ezután arról tanácskoznak, hogyan találkozzanak legközelebb.

Közben Mathilde egyre inkább ráeszmél, hogy hülyeséget csinált, és hogy nem akarja az egészet, de már nincs visszaút. Úgy érzi, ha nem jutalmazza meg Julient a bátorságáért, akkor jellemtelennek kell tartania magát, ezért rákényszeríti magát először a beszélgetésre, aztán a szexre (mert a regényekben is a nők előbb beszélgetnek, aztán lefekszenek a szeretőjükkel).

Végül egyikük se élvezi az első éjszakájukat, amely dermedt hangulatú és kiábrándító. Julien arra gondol, mennyivel jobb volt de Rênalnéval, Mathilde pedig csak kötelességet teljesít.

Reggel az első zajok hallatán a fiú bebújik az egyik nagy szekrénybe, és ott várja meg, amíg Mathilde és a márkiné szobája is kiürül, aztán egy alkalmas pillanatban észrevétlenül kisurran. Ezután lóra kap és kilovagol a Párizs környéki erdőkbe. Nem szerelmes, nem is boldog, viszont diadalittas: úgy érzi, mintha egy győztes csata jutalmául előléptették volna.

Mathilde reggel misére megy az anyjával. A szex csak boldogtalanságot és szégyent hozott neki a regények nagy érzései helyett, ezért elkezd tűnődni, hogy vajon tényleg szerelmes-e Julienbe, vagy az egész csak tévedés volt.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!