Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 3.
2. rész 8. fejezet: Az igazi kitüntetés
Julien nagyon megváltozik, már igazi dandy, kifogástalanul tartózkodó, szellemes társalgó, csak a könnyedség hiányzik még a modorából, mindent nagyon komolyan vesz.
A márkiné és lánya hazatérnek vidékről, és Mathilde is észreveszi a változást Julienben. A lány most 19 éves és elkeseredve gondol arra, hogy milyen unalmas az élete. Mivel Julien más, mint a többi fiatalember, aki őt körülveszi, és a furcsaságait szórakoztatónak találja, utasítja, hogy jöjjön el Retz herceg báljára, majd Norbert elviszi magával.
Juliennek nem tetszik, hogy a szabadidejével is így rendelkeznek, de tisztelettudóan viselkedik. A bálon megint elkábítja a pompa, később pedig hallja, amint az arisztokrata fiatalemberek Mathilde-ot dicsérik, aki a bál királynője.
Mathilde észreveszi Julient és a szemével magához inti, aztán társalog vele. Az úri fiúk irigylik a boldog halandót, akit a lány így figyelmére méltat, de Julien fagyosan, szigorúan társalog Mathilde-dal, akit ez egészen zavarba hoz (pedig ahhoz van szokva, hogy ő hoz zavarba másokat).
Mathilde egyik kérője bizonyos de Croisenois márki, aki minden tekintetben kifogástalan fiatalember: kedves, udvarias, tökéletes modorú, szellemes, bátor, csakhogy a lány halálosan unja őt. Arra gondol, ha feleségül megy hozzá, akkor milyen langyos élete lesz.
Ezután Mathilde kiszúrja a tömegben a spanyol Altamira grófot, akit hazájában halálra ítéltek forradalmi gondolataiért és magához hívatja. Arra gondol, a gróf legalább férfi, ő legalább tett valamit, míg a többiek, akik tagjai a jó társaságnak és magas rangokat viselnek, semmit nem tettek a tisztségükért.
Hamarosan azonban kiderül, hogy Altamirát jobban érdeklik a politikailag fontos emberek, mint Mathilde, így a lány elmegy táncolni de Croisenois márkival, s továbbra is unatkozik.
Hiába van sikere, hiába udvarolja körül mindenki, Mathilde ettől nem boldog. Teljesen hidegen hagyja, hogy ő a bál királynője, és kétségbeesik azon, hogy unatkozik azon a bálon, amely minden nőnek az álma.
Neki mindene megvan, amiért más nők ölni tudnának: fiatal, szép, okos, előkelő származású, gazdag, a férfiak csodálják, mégis boldogtalan, mert folyton unatkozik. És tudja, hogy ha férjhez megy de Croisenois márkihoz, akkor cseppet sem fog kevésbé unatkozni.
Közben megállapítja, hogy Julien milyen különös fiatalember: borús a tekintete, sőt, haragos. Míg a többi férfi körüludvarolja őt, Julien még csak nem is megy a közelébe.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 3. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>