Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 3.
2. rész 13. fejezet: Az összeesküvés
Julien másnap ismét rajtakapja Mathilde-ot és Norbert-t, hogy róla beszélnek, és amikor meglátják, elhallgatnak. Gyanakodni kezd, hogy a fiatalok összeesküdtek ellene: biztos megbeszélték, hogy Mathilde elhiteti vele, hogy szerelmes belé, aztán pedig ugratni fogják és nevetségessé teszik.
A fiú tehát komoran, hidegen, keserűen elutasítja Mathilde közeledéseit, aki ettől izgalomba jön, és hideg, unatkozó, éles eszű lány létére forrón szerelmes lesz Julienbe.
Julient annyira megzavarja a lány félreérthetetlen vonzalma, hogy úgy dönt, elutazik a márki egy vidéki birtokára, amelynek kezelése az ő feladata.
Mathilde is tudja, hogy hosszú időre elmegy, és egy nap ebéd után úgy intézi, hogy kettesben maradjanak a kertben. Julien elbúcsúzik tőle, mire a lány megragadja a karját és közli, hogy aznap este számítson tőle egy levélre, és hogy másnap nem utazhat el.
Egy óra múlva az egyik inas levelet hoz Juliennek, amely egy szabályos szerelmi vallomás. Nagyon hízeleg a fiú gőgjének, hogy egy gazdag arisztokrata lány ostromolja őt, a szegény parasztot, és hogy legyőzte de Croisenois márkit, aki nemcsak gazdag és előkelő, hanem szellemes és csinos is.
Julien ekkor meggyőzi de La Mole márkit arról, hogy mégsem szükséges elutaznia vidékre. A márki örül a döntésének, mert szereti, ha a közelében van.
Juliennek ekkor egy pillanatra bűntudata támad, amiért arra készül, hogy elcsábítsa a márki lányát, és ezzel keresztbe tegyen a márkinak, aki a jótevője. Mathilde elcsábításával meghiúsíthatná a de Croisenois-val tervezett házasságot, ami dédelgetett terve a lány apjának.
De aztán elfojtja a lelkiismeret szavát, azzal az ürüggyel, hogy mivel a sors igazságtalanul gonosz volt vele, semmi oka sajnálni a nála szerencsésebbeket, és joga van minden gyönyörhöz, amihez hozzá tud jutni. „Feleljen csak mindenki magáért az önzésnek ebben a sivatagában, amelyet életnek neveznek!”
Aztán arra gondol, hogy Mathilde levele talán csak az összeesküvés része: azért írt, hogy kapjon egy válaszlevelet, amelyet majd mindenkinek megmutat és lejáratja Julient.
A fiúnak az is megfordul a fejében, hogy de Croisenois márki inasai talán rárontanak és elveszik tőle Mathilde levelét, hogy ne kompromittálhassa vele a lányt. Ezért úgy dönt, biztonságba helyezi a levelet. Lemásoltatja egy utcai írnokkal, aztán az eredeti példányt egy hatalmas protestáns biblia belsejébe rejti és elküldi Fouqué barátjának, azzal a kéréssel, hogy őrizze meg számára.
Ezután diplomata-ügyességgel megfogalmazza Mathilde-nak a választ olyan hideg hangnemben, hogy ne lehessen felhasználni ellene.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 3. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>