Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 2.
1. rész 25. fejezet: A szeminárium
Julien belép a szemináriumba, ahol egy furcsa, ijesztő arcú kapus fogadja, ő vezeti Pirard abbéhoz, a szeminárium igazgatójához.
Pirard abbé nem kevésbé ijesztő férfi: rongyos, kopott reverendában, rosszkedvűen ül egy asztalnál, félelmetes, szúrós szeme van és az arca tele vörös foltokkal. Megkérdezi Julientől a nevét és megjegyzi, hogy a fiú sokáig késett.
Julien annyira meg van rémülve, hogy elájul. Mikor magához tér, egy karosszékben ül, és felelnie kell Pirard abbé kérdéseire, aki előveszi Chélan abbé levelét. Kiderül, hogy Chélan abbé 30 éve a barátja és nagyra tartja a véleményét. Mivel ő ajánlotta Julient, Pirard atya segíteni fogja a fiút, de a segítsége nem kedvezést vagy kíméletet jelent, hanem fokozott szigort.
Chélan abbé leveléből Pirard atya megtudja, hogy Chélan értelmes fiúnak tartja Julient, aki jól tanul és tud gondolkodni, csak abban nem biztos, hogy a papi pálya iránti elhivatottsága őszinte-e.
Chélan abbé ingyenhelyet kér Juliennek a szemináriiumban, azaz hogy ösztöndíjjal tanulhasson.
Az igazgató elkezdi a felvételi vizsgát, és meglepődik, hogy Julien milyen sokat tud: jól beszél latinul, betéve tudja a Bibliát stb. Vizsga közben Julien összeszedi magát, már nem érzi magát olyan gyengének.
A vége felé Pirad abbé már csak színleli a szigort: titokban megkedveli Julient, aki átmegy a vizsgán és megkapja az ösztöndíjat is.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 2. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>