A Vörös és fekete durván 500 oldalas könyv. A regény 2 részből áll: az 1. rész 30 fejezetet, a 2. rész 45 fejezetet tartalmaz.

A tartalomleírást a könnyebb áttekinthetőség kedvéért öt külön bejegyzésben teszem közzé:

1. bejegyzés: 1. rész 1-15. fejezet ITT találod
2. bejegyzés: 1. rész 16-30. fejezet (ezt olvasod most)
3. bejegyzés: 2. rész 1-15. fejezet ITT találod
4. bejegyzés: 2. rész 16-30. fejezet ITT találod
5. bejegyzés: 2. rész 31-45. fejezet ITT találod

Ebben a bejegyzésben az 1. rész 16-30. fejezet tartalmát olvashatod el. Minden fejezet új oldalon kezdődik, tehát a folytatáshoz kattintani kell a soron következő oldalszámra (az oldalszámok a lap alján találhatók).

A regényről elemzést ITT és ITT olvashatsz.

1. rész 16. fejezet: Másnap

Másnap a reggelinél Julien óvatosan viselkedik, csak egyszer néz de Rênalnéra, aki sokkal nagyobb zavarban van, mindig elpirul, amikor Julienre néz, mégis folyton rá kell néznie. Mikor látja, hogy a fiú csak egyszer néz rá, aggódni kezd, hogy már nem szereti.

De Rênal úr nem vesz észre semmit, Derville-né azonban érzi, hogy a dolgok előrehaladtak barátnője és Julien között, és igyekszik figyelmeztetni de Rênalnét a várható következményekre. Egész nap a veszélyekre céloz neki, amelyekbe ez a kapcsolat sodorhatja.

De Rênalné persze nem szívesen hallja, Derville-né egyre inkább terhére van. Azon izgul, hogy Julien újra bejön-e hozzá éjszaka.

Aznap éjjel 1 órakor Julien ismét bemegy de Rênalné szobájába, mert ezt kötelességnek tekinti önmagával szemben. Ez az éjszakájuk már szenvedélyesebb, Julien nem annyira merev, nem erőltet magára egy tőle idegen szerepet.

De Rênalné aggódik a kora miatt, mivel 10 évvel idősebb Juliennél. Az aggodalma növeli a fiú önbizalmát, aki így már nem fél attól, hogy az asszony valami cselédfélének tekinti az ágyban, és hogy emiatt nevetségessé válik. Mivel megnyugszik, már nem olyan görcsös, szenvedélyessége láttán pedig de Rênalné is megnyugszik, eloszlanak a korkülönbség miatti aggodalmai.

Néhány nap telik el így, és Julien halálosan beleszeret az asszonyba, annyira, hogy még a színlelésről is megfeledkezik. Sikerül feloldódnia, bevallja félelmeit de Rênalnénak, s ez a bizalmasság még közelebb hozza őket egymáshoz. Az asszony már meg meri kérdezni, kinek az arcképét rejtegette Julien, és a fiú megesküszik, hogy nem nő, hanem férfi volt a képen.

Juliennél a szerelmet is a nagyravágyás és az önszeretet motiválja: nagyon büszke arra, hogy ő, a szegény, lenézett parasztfiú egy szép, előkelő és gazdag asszony szeretője lett.

De Rênalné közben azt kívánja, bár olyan tüzes lelkű férfihoz ment volna feleségül, mint Julien.

A kapcsolat során a fiú sokat fejlődik: egyre őszintébben rajong az asszonyért, és még a képmutatásról is megfeledkezik. Őszinte pillanataiban bevallja, mennyire járatlan az élet apró dolgaiban, de Rênalné pedig örömöt talál abban, hogy mindenfélére tanítja őt.

Derville-né sejti, mi van köztük, és látva, hogy barátnője milyen ellenségesen hallgatja tanácsait, egy nap magyarázat nélkül elutazik. De Rênalné egy-két könnyet ejt, de hamar túllép elvesztésén, mert így legalább egész nap kettesben lehet Juliennel.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!