1. rész 9. fejezet: Falusi este

Julien másnap hozzálát terve megvalósításához, de nem szerelem motiválja, sőt, szinte ellenségnek tekinti de Rênalnét, akit le kell győznie. Úgy határoz, aznap este megfogja a kezét.

Este Derville-né és de Rênalné sokáig sétálnak, aztán leülnek egy nagy hársfa alá, ahol Julien de Rênalné mellé kerül (az asszony ül középen).

A fiúban a félénkség és a gőg vív harcot: annyira gőgös, hogy nem szabad gyávának bizonyulnia önmaga előtt, de bátorságát csak azzal tudja bebizonyítani, ha legyőzi a félelmét és megteszi, amit elhatározott.

Sok szorongás után este 10 órakor végre ráveszi magát, és megfogja de Rênalné kezét, aki rögtön visszahúzza azt. Erre Julien újra megragadja és erősen szorítja, nem engedi visszahúzni. Az asszony próbálja kiszabadítani, de végül feladja a harcot és a fiúnál hagyja a kezét. Így arat Julien győzelmet felette.

Mindketten boldogok, de más-más okból: az asszony azért, mert szerelmes Julienbe, a fiú azért, mert sikerült elérnie, amit akart.

Derville-né, aki a sötétben nem látja, mi zajlik két beszélgetőtársa között, javasolja, hogy menjenek be, mert hűvös van, de Julien nem akar bemenni, mert még nem élvezte elég ideig a győzelmét. Erősen megszorítja de Rênalné kezét, aki most már készségesen engedelmeskedik neki: azt feleli barátnőjének, hogy kint szeretne még maradni. Sőt, mikor fel kell állnia valamiért, utána önként visszaadja Juliennek a kezét.

A fiú azonban annyira önmagával van elfoglalva, hogy észre se veszi, hogy de Rênalné szerelmes belé, és hogy csakis ennek köszönheti, hogy nem lett baj a dologból.

De Rênalné ezek után aludni se tud a boldogságtól, Julien azonban a letudott feladat után nyomban elfelejti az asszonyt. Őt ugyanis nem szerelem motiválja, még csak nem is testi vágy, hanem az, hogy olyan akar lenni, mint Napóleon. Példaképéhez hasonlóan hősi feladatokat akar végrehajtani, és egy nő meghódítása is olyan hőstett, amivel úgymond „önmagának tartozik”.

Másnap folytatni akarja az ostromot azzal, hogy szerelmet vall de Rênalnénak, ám de Rênal úrral találja szembe magát, aki dühös, mert aznap délelőtt Julien nem foglalkozott a gyerekekkel.

A polgármester gorombáskodik és összeszidja, mire Julien halálosan megsértődik, és újra felébred a gazdagok iránti gyűlölete.

De Rênalné vigasztalni próbálja, de Julien olyan dühös, hogy őt is ellöki magától. Szerencsére csak Derville-né veszi észre szemtelenségét, és figyelmezteti is, hogy uralkodjon magán.

Julien bosszút határoz el magában de Rênal úr ellen, sötét és elszánt arcot vág, semmivel se lehet felvidítani.

Ekkor de Rênalné ártalmatlan társalgás gyanánt elmondja, hogy férje a kertésszel és az inassal épp arra készül, hogy befejezzék a szalmazsákok tömését, most épp a második emeleti ágyak következnek.

Julien halálra rémül, mert egy arcképet rejteget a szalmazsákjában, és nem akarja, hogy megtalálják. Félrevonja de Rênalnét, és megkéri, hogy szerezze meg a képet, és hozza el neki, anélkül, hogy megnézné. Az asszony végrehajtja a megbízást, pedig azt hiszi, Julien annak a nőnek a képét rejtegeti, akibe szerelmes, és ettől halálosan féltékeny lesz.

A valóságban Napóleon arcképéről van szó. Ha megtalálják, Julien képmutatása lelepleződne, kiderülne, hogy csodálja Napóleont, és de Rênal úr, aki ultra királypárti, biztos kidobná a házból.

De Rênalné megszerzi a képet, Julien elégeti, és hálásan megcsókolja az asszony kezét, aki viszont féltékeny, ezért dühösen ellöki magától. Julien ekkor rá is megsértődik, mert azt hiszi, de Rênalné azért löki el magától, mert megveti a szegénysége miatt.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!