Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 1.
1. rész 8. fejezet: Kis események
Elisa (de Rênalné szobalánya) örökséghez jut, és azt reméli, a pénz hozzásegíti, hogy Julien felesége lehessen. A fiú iránti szerelmét az öreg Chélan abbénak vallja meg, aki örömmel vállalja a közvetítő szerepét, és nagyon meglepődik, mikor Julien visszautasítja Elisát.
Julien úgy tesz, mintha azért nem akarna nősülni, mert papnak készül. A tisztelendő elhatározza, hogy beszél a fejével. Elmondja, hogy ő 56 éve plébános Verrières-ben, és most el fogják mozdítani, mert nem hajlandó hízelegni a hatalmasoknak és ártani a szerencsétleneknek.
Azt is elmondja, hogy szerinte Julienben nincsenek meg azok az erények (önmérséklet, földi javakról való lemondás képessége), amelyek egy papnak kellenek. Ha pap lesz, akkor magasra akar majd törni, és félő, hogy emiatt becstelen dolgokat fog csinálni, s a túlvilágon elkárhozik.
Julient bosszantja, hogy a pap átlátott rajta: nem sikerült vele elhitetnie, hogy jámbor és elhivatott. Chélan abbé sötét erőnek tartja a fiú karriervágyát, ami méltatlanná teszi őt a papi hivatásra. Azt tanácsolja neki, inkább legyen megbecsült vidéki polgár, mint méltatlan pap.
Julien végül azt a kibúvót találja, hogy megrágalmazza Elisát: azért nem akarja elvenni a lányt, mert az már összeszűrte a levet valaki mással.
A visszautasítás miatt Elisa búskomorságba esik. Ő tudja, hogy Julien azért nem akarja őt elvenni, mert csak egy szobalány, de nem érti, mire vág úgy fel a fiú, mikor az ő apja is csak egy ács.
De Rênalné örül, hogy Julien visszautasította Elisát, és ekkor merül fel benne először, hogy talán szerelmes Julienbe.
Ahogy minden tavasszal, de Rênal úr idén is kiköltözik családjával Vergybe, egy festői falucskába, de az érkezés után nem sokkal munkája miatt vissza kell mennie a városba.
De Rênalné nagyon boldog a gyerekeivel és Juliennel, együtt futkosnak a gyümölcsösben, lepkére vadásznak, beszélgetnek. Csak Elisa szomorú, és nehezményezi, hogy úrnője mostanában naponta 2-3-szor is átöltözik. De Rênalné-ben azonban nem tudatosul, hogy azért okoznak neki örömet a ruhák, mert tetszeni akar Juliennek.
Egy nap bemegy a városba ruháért, és egy barátnőjével, Derville-nével együtt tér vissza. Julien ekkor már két fiatal szépasszonyt szórakoztathat, és egyik este beszélgetés közben keze véletlenül hozzáér de Rênalné kezéhez, aki erre rögtön elhúzza a kezét.
Julien új feladatot ad magának: el kell érnie, hogy az asszony ne húzza vissza a kezét, ha ő megérinti.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 1. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>