1. rész 6. fejezet: Szorongás

Julien a kapunál ácsorog sírva, és nem meri megrántani a csengőt. De Rênalné észreveszi, megsajnálja, és megkérdezi, kit keres.

Julient megigézi az asszony kedvessége és szépsége, és de Rênalnénak is kellemes meglepetés, hogy a kis fiatal, sápadt parasztfiú lesz a gyerekei nevelője, hiszen egész másnak képzelte el a nevelőt. Megkönnyebbülve felnevet, de a biztonság kedvéért azért megígérteti Juilennel, hogy nem fogja megverni a fiait, ha nem tudják a leckéjüket.

Aztán felfigyel a fiú szépségére is, Julien ugyanis csinos, szép arcú fiatalember. Igaz, csaknem nőies vonásai vannak, de Rênalné azonban olyan félénk természet, hogy őt a férfias megjelenés riasztja, neki pontosan ez a típus jön be (bár ezt még ő maga se tudja).

Julien rögtönöz egy kis bemutatkozó beszédet, elmondja, hogy először fog idegen házban lakni, és előre bocsánatot kér, ha valamilyen ügyetlenséget követne el. Aztán csodálata és tisztelete jeléül megcsókolja de Rênalné kezét, ami nagy merészségnek számít, az asszony meg is lepődik rajta.

Bent a házban de Rênal úr eligazítást ad Juliennek a házirendről, pl. nem érintkezhet a rokonaival, akik alacsony sorban élnek. A szabóhoz is elviszi és Julien új ruhát kap.

Tanúi leszünk a fiú rendkívüli önfegyelmének: új állása miatti lelkesedését és örömét nagyon ügyesen palástolja, amikor bemutatják a gyerekeknek. Olyan komolyan, hűvösen, méltóságteljesen viselkedik, hogy de Rênal úr is meglepődik.

Julien bemutatkozó beszédet tart leendő tanítványainak, aztán előveszi a Bibliát, és megkéri a legidősebb fiút, hogy bárhol üsse fel és mondja hangosan a szakasz első szavát. Ezután Julien szóról szóra felmondja latinul az egész oldalt.

Mindenki csodájára jár a mutatványának, a cselédek is ámuldoznak az ajtóban leskelődve, ráadásul de Rênal úrhoz épp vendégségbe jön Valenod és az alprefektus, így a polgármesternek alkalma nyílik felvágni előttük Julien tudásával.

Julien tekintélyre tesz szert mind a polgármester háznépe előtt, mind az úri társaság előtt.

Itt is folytatja a színlelést, pl. eltitkolja Napóleon iránti csodálatát, és ha szóba kerül Bonaparte, akkor irtózattal beszél róla.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!