1. rész 5. fejezet: Alkudozás

Az öreg Sorel végső soron örül, hogy megszabadul Julientől, akinek úgysem tudta hasznát venni a malomban. Ráparancsol a fiára, hogy szedje össze a holmiját, mert de Rênalékhoz kell költöznie, ő lesz a gyerekek nevelője.

Julien makacskodik, hogy ő bizony nem lesz cseléd, és ha oda is költözik, nem hajlandó a cselédekkel enni (ezt a gőgöt Rousseau Vallomásai ültették el benne, ami a másik kedvenc könyve). Három könyv van a világon, amelyben Julien őszintén hisz:

• Napóleon Szent Ilonai Napló
• a Grande Armée (Napóleon hadserege) hadijelentései
• Rousseau: Vallomások

Azért azonban, hogy megnyerje az öreg Chélan abbé rokonszenvét, Julien olyan könyveket tanul meg kívülről, amelyekben nem hisz, nevezetesen az Újszövetséget és Maistre-nek a pápáról írt könyvét.

A polgármester és az öreg Sorel másnap tárgyalnak Julien állásáról és fizetéséről. A ravasz öreg paraszt sok engedményt ér el a fiának (nem mintha igazán érdekelné Julien sorsa, csak szereti minél jobban megkopasztani de Rênal urat). Julien fizetése 300 frank helyett 400 frank lesz és új ruhát is fog kapni. Étkeznie sem a cselédekkel kell, hanem a ház urával és úrnőjével ülhet egy asztalnál.

Julien ezalatt biztonságba helyezi könyveit egy Fouqué nevű barátjánál, aki a hegyen lakik.

Julien jellemének és a könyvnek egyik kulcsszava a feltörekvés, a másik a képmutatás. A fiú gyerekként katona akart lenni, mert csodálta Napóleont (aki csak egy szegény hadnagy volt és a világ ura lett), de mikor rájött, hogy papként még nagyobb hatalomra tehetne szert, elhatározta, hogy pap lesz.

Nem az elhivatottság hajtja, csak a felemelkedés lehetősége érdekli. Ez számára a legfontosabb. Célja érdekében elképesztő képmutatásra, színlelésre is hajlandó. Például igyekezett minél ájtatosabbnak látszani, hogy az öreg Chélan abbé megkedvelje, s megtanulta fejből a Bibliát latinul. A plébános, aki csodálta a fiú emlékezőtehetségét, teológiára kezdte oktatni.

Senki sem gyanítja, micsoda ambíció dolgozik Julienben, mivel lányos arca és szelíd külseje van. Örökké színlel: eltitkolja azt, amiben hisz, és úgy tesz, mintha abban hinne, amiben nem hisz.

Mielőtt elfoglalná állását a polgármesterék házában, képmutatásból elmegy a templomba, ahol talál egy papírdarabkát, amely egy bizonyos Louis Jenrel kivégzéséről szóló könyvből lett kitépve, aztán kifelé menet úgy tűnik neki, mintha vért látna a szenteltvíz-tartó alatt. Ezek rossz előjelek, de Julien saját gyávaságának tudja be őket, és nem törődik velük.

Amikor de Rênalék háza elé ér, olyan félénkség fogja el, hogy nem mer bemenni.

De Rênalné is aggódik, hogy milyen lesz a nevelő. Kellemetlen, otromba embernek képzeli el, aki meg fogja verni a fiait, ha nem tudják a leckéjüket.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!