1. rész 4. fejezet: Apa és fia

De Rênal úr ajánlatot tesz az öreg Sorelnek, hogy felvenné a fiát nevelői munkára. Az öreg sokat mesterkedik, ravaszkodik, rosszkedvűnek és közömbösnek tetteti magát, szándékosan vonakodik.

De Rênal úr emiatt azt hiszi, másvalaki (Valenod) is megkörnyékezte már az öreget, így rosszabb alkupozícióba kerül.

Ezután Sorel a fűrészmalomba megy, hogy előkerítse a fiát, Julient. Három fia van: a két idősebb keménykötésű, markos legény, Julien azonban vézna és gyönge. Apja hiába keresi a fűrész mellett, ahol dolgoznia kéne: a fiú a magasban ül egy gerendán és olvas.

Az öreg gyűlöli a könyveket és fia olvasási hóbortját. Úgy kiüti a könyvet Julien kezéből, hogy a könyv a patakba zuhan és odavész. (Julien egyik kedvenc olvasmánya volt, Bonaparte Napóleon műve, a Szent Ilonai Napló.)

Leírást kapunk Juilenről, aki 18-19 éves, karcsú, arányos termetű fiú, arcvonásai szabálytalanok, de finomak, haja sötétbarna, szeme nagy és fekete, bőre sápadt. Könnyen lelkesedik, sokat gondolkozik.

Mindenki megveti a családjában véznasága miatt, ezért gyűlöli apját és bátyjait.

Mivel csinos fiú, néhány lány barátságos vele.

Egyik rokona, egy öreg sebész, a becsületrend tulajdonosa, volt az, aki latinra és történelemre tanította. Halála után Julien megörökölte tőle a becsületrend keresztjét és a könyveit.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!