1. rész 13. fejezet: Áttört harisnya

Fouqué-nak számottevőbb szerelmi előélete van, mint Juliennek, és sokat mesél is róla, a fiú pedig sokat tanul történeteiből.

Vergyben eközben de Rênalné belebetegszik a bánatba. Barátnője, Derville-né bizonyos jelekből rájön, hogy de Rênalné szerelmes. Látja ugyanis, hogy az asszony, aki eddig nagyon egyszerűen öltözködött, most áttört harisnyát vesz fel, új ruhát varr magának, és irul-pirul Julien jelenlétében.

Mikor a fiú visszatér Vergybe, de Rênalné szorongva várja, mikor jelenti be, hogy elmegy, de Julien semmit nem mond. Amikor az asszony reszkető hangon rákérdez, hogy elmegy-e, maga Julien is rájön, hogy de Rênalné szerelmes belé.

Valódi szándékát nem árulja el, mert attól tart, ha az asszony már nem fél, hogy elveszíti őt, megint kevély lesz.

Amikor este ismét a kertben üldögélnek hármasban, Julien megcsókolja de Rênalné kezét, de közben egész este mogorva, Fouqué ajánlatán rágja magát. Annyira lekötik a gondolatai, hogy észre sem veszi, és elengedi de Rênalné kezét, aki erre teljesen kétségbeesik, és ő maga fogja meg a fiú kezét.

Ekkor Julien elhatározza, hogy a szeretőjévé teszi az asszonyt. Megint nem a szerelem hajtja, hanem a bosszúvágy és a hiúság: egyrészt meg akar fizetni a sok lenézésért, másrészt ez hozzátartozik ahhoz a hősi szerephez, amit játszani akar. (Ha majd egyszer a szemére vetik, hogy nevelő volt, mondhatja, hogy csak azért szegődött el a de Rênal házhoz, mert szerelmes volt de Rênalnéba.)

Éjfélkor visszamennek a házba, és de Rênalné megint megkérdezi, hogy Julien tényleg el akar-e menni. Ekkor a fiú azt feleli, azért kell elmennie, mert szenvedélyesen szerelmes az asszonyba.

De Rênalné valósággal megrészegül a boldogságtól. Még a házastársi hűtlenség miatti lelkifurdalásáról is megfeledkezik.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!