1. rész 11. fejezet: Egy másik este

Julien azért mégis elmegy Chélan abbéhoz, majd visszatér Vergybe, ahol a két asszony már türelmetlenül várja. Szokásához híven de Rênalné mellé ül le. Ezúttal de Rênal úr is megjelenik, és dühösen politizál.

Julien arra gondol, azzal szégyeníthetné meg legjobban a polgármestert, ha épp az ő jelenlétében szorongatná a felesége kezét. Ez lesz tehát a bosszúja, amiért de Rênal úr megalázta.

A sötétben közelebb húzódik de Rênalnéhoz és megcsókolja a karját. Az asszony eltolja és inkább a kezét nyújtja oda (a férje négy lépésre ül tőlük).

De Rênalné engedi, hogy Julien a kezét csókolgassa, miközben attól fél, hogy a fiú mást szeret. Féltékeny, de közben bűntudata is van, mert végre ráébredt, hogy férjes asszony létére szerelmes. Eddig erényes volt, és nem akar házasságtörő lenni.

Azt hiszi, Julien szenvedélye őszinte, holott a fiú nem érez szerelmet. Igaz, elbódítja az asszony szépsége, de meghatottsága csak gyönyörködés, nem szerelem. Amikor nincs vele, sosem gondol de Rênalnéra.

Elhatározza, hogy szétzúzza de Rênal úr gőgjét. 3 napi szabadságot fog kérni tőle, hogy meglátogassa Fouqué nevű barátját. Ha megtagadja, felmond.

De Rênalné eközben ellentmondó érzések közt vergődik: egyszer nagyon boldog, máskor nagyon szenved. Egy éjjel magán kívül van a fájdalomtól, felüvölt, amivel felébreszti Elisát, s megkérdezi a lánytól: „Téged szeret?” Aztán arra hivatkozik, hogy láza van és félrebeszél.

Elhatározza, hogy hű feleség marad, és legközelebb hidegen fog viselkedni Juliennel.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!