1. rész 10. fejezet: Bátorság és némi szerencse

Julien számon kéri de Rênal úron, hogy hanyagnak nevezte őt és hölgyek jelenlétében megszidta. Úgy nekiront a polgármesternek, hogy annak rögtön gyanúja támad: a fiú biztos előnyös állásajánlatot kapott Valenod-tól, és most azért ilyen nagyszájú, mert fel akar mondani.

De Rênal úr tehát csitítani igyekszik Julient, aki elégtételt követel, mire de Rênal úr megemeli a havi fizetését 50 frankra. Julien haragja ettől elmúlik. Ő ugyan bocsánatkérést várt, de úgy látszik, a gazdagok így kérnek bocsánatot, hogy pénzt adnak.

Ezután bejelenti, hogy egy-két órára elmegy Chélan abbéhoz. De Rênal úr azt gondolja, most fogja megvinni Valenod-nak a választ, hogy átmegy-e hozzá vagy sem. Elengedi a fiút, még nyájasságot is erőltet magára.

Julien persze nem Chélan abbéhoz megy, hanem a közeli erdőbe, hogy gondolkodjon. Csatát nyert de Rênal úrral szemben, aki nyilván megijedt valamitől, különben nem hozott volna ekkora áldozatot. Julien nem érzi, hogy a győzelem saját érdeme, mert nem tudja, hogyan érte el.

Egy ölyvet nézve azon tűnődik, vajon ő is olyan nagyra hivatott ember-e, mint Napóleon.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!