Az új köpönyeg hatása Akakij Akakijevicsre

Az új köpönyegnek különös hatása volt Akakij Akakijevicsre: teljesen átformálódott, megzavarodott, míg várakozott a köpönyeg elkészültére. Ez az esemény kilendítette a rendes kerékvágásból, más ritmusba került az élete.

Ebből is látszik, micsoda irdatlan nagy dolog volt számára egy új köpönyeg. Míg más embernek ez teljesen természetes, mindennapi dolog, addig neki szokatlan, új, hatalmas nagy dolog. Mint egy ünnep, olyan. Pedig az egésznek az előzménye milyen közönséges, prózai! Egyszerűen azért kellett új köpönyeget csináltatnia, mert fázott a régiben. Nincs benne semmi különleges.

Tehát érzelmileg is, életritmusában is kizökkent régebbi életéből, kifordult önmagából. Ez abban nyilvánult meg, hogy mindent másképp csinált: már nem másolt munka után, csak ellustálkodott egy kicsit az ágyon, és a köpönyegről ábrándozott. Ha másolt, olykor majdnem hibát vétett, holott mindig kifogástalanul és hiba nélkül írt.

Sok a műben a torzítás, nagyítás (pl. hogy a lényegtelen dolgokat kiemeli, míg lényeges dolgok elhallgatódnak). És különös szerepet kap a fantasztikum, de nem a meseszerűség, a lehetetlen motívumok, amik csak a képzeletben történnek meg, nem meseszereplőkről van szó, hanem a fantasztikum az emberéletben, a gogoli világban.

A köpönyeg felavatása és elvesztése

Az új köpeny bent az irodában is megváltoztatja Akakij Akakijevics életét. Mindenki látni akarja az új köpenyt, dicsérik és szerencsét kívánnak neki hozzá. Munkatársai azt mondják, fel kellene avatni és hogy rendezzen egy vacsorát mindannyiuknak. Ő megijedt, ki akarta menteni magát.

Végül az egyik hivatalnok adott estélyt Akakij Akakijevics helyett, aki nem akart elmenni, de úgy ráripakodtak, hogy ez illetlenség, hogy nem tudta magát kihúzni a dologból. El kellett mennie.

Furcsa volt neki a vendégsereg, nem szokott társaságba járni. Egy idő múlva unatkozni meg ásítozni kezdett, és elment haza. Az úton egy sötét téren néhány ember megtámadta: lehúzták róla a köpönyegét, rúgtak egyet rajta. Néhány percre elájult. Mikor magához tért, kiáltozva szaladt az éjjeliőrhöz, ő aki mindig olyan csendes belenyugvással viselte a sorsát. Az éjjeliőr a rendőrfelügyelőhöz irányítja.

Akakij Akakijevics hazaérve úgy dörömböl az ajtón, hogy háziasszonya megijed, hogy ilyen feldúlt állapotban látja. Mikor meghallja, mi történt, azt tanácsolja, egyenesen a kerületi rendőrkapitányhoz menjen, mert az őrsparancsnok úgyis csak becsapja, csak ígérget, és majd húzza-halasztja az ügyet.

Akakij Akakijevics elmegy a rendőrkapitányhoz, aki keresztkérdéseket tesz fel neki (hogy miért ment olyan későn haza, betért-e a bordélyházba, stb.). Ő inkább elmegy. Másnap nem megy dolgozni, a következő napon pedig megint a régi hacukában.

Voltak, akik újra gúnyolták, mások gyűjtést rendeztek a javára, de túl kevés pénz gyűlt össze. Az egyik hivatalnok azt tanácsolja neki, menjen el a tekintetes személyhez.

Akakij Akakijevics igazságkeresése és értelmetlen halála

A tekintetes személy csak nemrég lett tekintélyes. Komoly, szigorú, méltóságteljes ember. Akakij Akakijevicset megváratja, pedig nem volt rá oka (csak fel akart vágni egy gyerekkori barátja előtt).

Aztán összeszidja, hogy miért nem tartotta be a dolgok menetét: kérvényt kellett volna írnia, amely az iktatóból az irodafőnökhöz kerül, onnan az osztályvezetőhöz, onnan a titkárhoz, a titkártól pedig a tekintetes személyhez. A dorgálás olyan hatásos volt, hogy Akakij Akakijevics majdnem elájult a félelemtől. A süvöltő hóviharban hazafelé menet megfázott, ágynak esett és meghalt.

A főszereplő úgy tűnik el, úgy hal meg, hogy egész életében senkinek se volt kedves vagy érdekes, senki se védte meg, és semmi rendkívülit nem cselekedett. Egyetlen öröme, a fényes tündér, az élettárs, a köpönyeg volt – egy napig. Ez a köpönyeg tette tartalmasabbá az életét.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!