Akakij Akakijevics, a főszereplő ábrázolása

A főhős, Akakij Akakijevics Basmacskin egy kistisztviselő Péterváron, vagyis kisszerű hivatalnok, aki másolóként dolgozik, és fizetéséből szűkösen él meg. Még mielőtt megjelenne a köpönyeg, s megtudnánk, miért ez a mű címe, jönnek a jelentéktelen részletek.

Akakij Akakijevics igencsak egyszerűen él. Már idősödő, ötven éves is elmúlt. Köpönyege olyan régi és szakadt, olyan ócska, hogy meg sem érdemli a tisztességes köpönyeg nevet. Hacukának csúfolják, s gazdája, Akakij Akakijevics mindig gúny tárgya az irodában. A fiatalok állandóan élcelődnek vele, de ő nem vág vissza, rájuk hagyja.

Munkáját nagyon szereti, megszállottan végzi, becsületesen, tisztességgel. A másolás neki szórakozása is. Nagyon különbözik a többi embertől, más, mint ők: szürke, kisszerű életét megszokta, nem vágyik többre (meg van elégedve azzal, amit csinál).

Roppant kis amplitúdók között mozog. Nem éli a többi hivatalnok életét, akik alig várják, hogy végre vége legyen a munkaidőnek, és aztán mennek szórakozni.

Ő mindig szebben, rendesebben, összeszedettebben ír, mint a többiek, igényesen, szépen kanyarítja a betűket, s minden betű leírását külön élvezi. Azonban munkája nem valami magasztos vagy felelősségteljes: bár a maga nemében magas szintre vitte, de akkor is ő csak másol.

S éppen mivel a többi hivatalnok tisztában van vele, milyen súlyú munkát végez, mivel ők tudják, hogy a másoló munkája milyen jelentéktelen, épp ezért nem szimpatikus nekik, ahogy Akakij Akakijevics megjátssza magát. Nem tetszik nekik óriási fontosságtudata, ahogy azt hiszi, hogy amit ő csinál, az nagyon fontos, az nélkülözhetetlen, a munkák munkája.

A tehetségtelen, együgyű ember

Pedig csupán arról van szó, hogy számára valóban ez a maximum, ez a minden, mert tőle ennyi telik, többre nem képes. Neki tényleg ez a legtöbb, olyan munka, ami egész életét kitölti, a vágyainak netovábbja.

S míg minden normális ember, mihelyt véget ért a munkaidő, szalad haza, megy szórakozni, addig ő hazaviszi a munkáját, és otthon is csak másol. Ő ezt élvezi, ez számára a nagy élmény, hogy mindig valami újabbat, nehezebbet másol le. Ez neki az élet értelme, ez a szórakozása, minden vágyát ebben éli ki. Ez neki a maximum, többet nem is akar, másra nem is vágyik, csak arra, hogy másolhasson.

Magasabb szintű munkára nem képes: amikor egy minta alapján önállóan kellene egy fogalmazványt megírnia, megzavarodik, s képtelen megcsinálni (pedig csak a címeket kellett volna kicserélni, és első személyből harmadikba áttenni).

Ő nem tudja, s nem is fárad vele sokat, inkább valami másolnivalót kér. Pedig előléptették volna, így azonban örökre meghagyták másolónak. Kiderül, hogy nagyon együgyű ember, aki magasabb teljesítményre már nem képes.

A köpönyeg megjelenése

Akakij Akakijevics nagyon szoros rendben él, precíz. Keveset keres, s azt is előre beosztja. De keresetét nem igyekszik növelni, ebben sem akar többet elérni: megszokta szűkös, egyszerű, takarékos életét, s nem akar változtatni. Hihetetlen, hogy milyen alacsony színvonalú, igénytelen életmódot folytat.

Azon prózai oknál fogva, hogy fázik, meg akarja javíttatni a régi köpönyegét, melynek hátán és vállán annyira elvékonyodott a szövet, hogy a szél átfúj rajta (kopott, régi már).

Elmegy a szabóhoz, Petrovicshoz, aki gyakran szokott részeg lenni, mivel szereti az italt, s amikor be van rúgva, olcsóbban dolgozik (ami miatt szidja is a felesége, s időnként jól elagyabugyálja). Akakij Akakijevics azonban józan állapotban találja Petrovicsot (bár jobb szerette volna, ha részeg).

A szabó azt mondja, a köpönyeget nem lehet már megjavítani, mert ahogy hozzáérne, abban a pillanatban szétmállik. Inkább ő újat varr Akakij Akakijevicsnek.

Akakij Akakijevics az új szóra megijed, megpróbálja rábeszélni a szabót a régi megjavítására (még vasárnap is újra eljön, amikor tudja, hogy részeg a szombat esti iddogálás után, s a felesége sincs otthon). Petrovics azonban hajthatatlan.

Akkor Akakij Akakijevics rááll, hogy új köpönyeget csináltat, de miből? 40 rubel jutalompénzt szokott kapni, de azt már mind előre beosztotta (új nadrágot akart venni, s megadni adósságát a csizmadiának, a varrónőnél 3 inget rendelni stb.) Csupa szükséges és hasznos dologra akarja költeni.

Aztán hosszasan készül a köpönyegvételre, fél évig, s minden hónapban elmegy Petrovicshoz, hogy beszéljenek róla. Megszorításokat vezet be az életében, hogy ki tudja fizetni a köpönyeget. Kevesebbet eszik, koplal, egy évre leszokik a teázásról, nem égeti éjjel a gyertyát és óvatosan jár a csizmájában, hogy nehogy elkopjon a talpa, és javíttatni kelljen. Egyébként is szegényesen és lemondóan él, a munkájában van minden öröme.

Aztán váratlanul 60 rubel jutalmat kap az igazgatótól 40 helyett, így aztán elmennek Petroviccsal a rőföshöz. Remek posztót vesznek, bélésnek kalikót.

Gallérnak Akakij Akakijevics nyusztprémet szeretett volna, de az túl drága volt, így a legszebb vadmacskaszőrmét vették meg, mely oly szép volt, hogy messziről nyusztnak látszott. Petrovics 12 rubelért varrta meg.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!