A köpönyeg c. novella 1842-ből való. Részletes tartalomleírása (olvasónapló) ITT leledzik.

Gogol, a XIX. század első felének nagy orosz dráma-, regény- és novellaszerzője ukrán családból származott, de még fiatal volt, mikor Pétervárra költöztek. Színészettel foglalkozott, de volt hivatalnok, történelemtanár is. Élénk, értelmiségiek közt mozgó életet élt.

A 30-as évek közepén jelentek meg sikert hozó, majd botrányt kavaró munkái. A revizor c. vígjátéka akkora botrányt kavart, hogy 1836-ban Nyugat-Európába menekült. Sok utazás után Rómában találta meg második otthonát. Holt lelkek c. regénye újra felkavarta a kedélyeket 1842-ben, így Gogol csak 1848-ban tért haza Oroszországba.

Ekkor különös fordulat állt be életében: mély, ortodox vallásosság kezdett kialakulni nála. Eddigi rendszerkritikus magatartását cárhű-és egyházhű magatartás váltotta fel. Kifordult önmagából, meghasonlott régi énjével, botrányt kavaró műveit megtagadta, a birtokait szétosztotta.

Hátralevő életét belső magányban élte le, egyfajta katatón állapotba süllyedt (búskomor lett, senkihez sem szólt, senkivel sem vállalt közösséget).

Kik voltak a csinovnyikok? A mű keletkezésének háttere

A köpönyeg érett munka, megjelenik benne az orosz városi kishivatalnok, a csinovnyik. A csinovnyik kis fizetésű, nem nagyreményű, feletteseit kiszolgáló, kisszerű figura, akinek nincsenek nagy álmai, vágyai, életét kis amplitúdók közt éli le. A XIX. századi orosz hivatalokat elárasztotta ez a réteg.

A csinovnyikok éhbérért dolgoznak, de biztos jövedelemforrásuk van, amit meg kell becsülniük. Nagy volt a nyomor, s ők legalább meg tudtak élni. Nyugdíjas állás volt ez, bizonyos év után járadékot kaptak. Unalmas, kisszerű élet jár vele, ennyi pénzből nem lehet családot alapítani, utazni.

A csinovnyikok feladata a könyökükre támaszkodni és másolni (akkoriban nem volt írógép, fénymásoló, számítógép). Ezért nem volt jellemző, hogy műveltek lettek volna vagy nyelvet is beszéltek volna. Olyanok voltak abban a korban, mint ma a számítógépen egy szövegszerkesztő program. Az volt a legnagyobb erényük, ha szépen, hiba, paca nélkül tudtak írni. Azok, akik önálló fogalmazványt is tudtak készíteni, már egy magasabb rangba tartoztak.

Hierarchikus rendben éltek: csak akkor lehetett magasabb rangba lépni, ha a fölötte álló meghalt vagy feljebb lépett, vagy valami olyan blődséget csinált, hogy kirúgták, de ez ritka volt.

A köpönyeg ábrázolásmódja

Gogol nem adja meg a konkrét időt, helyszínt, személyt, mert általánosít, tipizál. Ez újítás volt. Egy tipikus, általános ügyosztályon játszódik a történet. Az ügyosztályon pedig van egy hivatalnok, akit Basmacskinnak hívnak (tipikus helyen egy tipikus személy).

Gogol sokat ironizál, pl. a rendőrfőnök regénynyi beadványt ad be mellékletként. Önironizál is, az írókat is ironizálja: olyat állít ide, aki nem tud visszavágni.

Aztán elkezdi a Basmacskin család jellemzését. Csizmát hordanak, ami parasztosabb, alantasabb dolog, mint a cipő, de tartós holmi (bár évente háromszor kellett talpalni).

Főszereplőnk teljes neve Akakij Akakijevics Basmacskin (az orosz névadásban az apa nevét is megkapta a gyerek, még a lányok is, mintha magyarul olyan nevet adnánk, hogy Kiss Jóska Piroska).

Gogol a névről kezd beszélni, vagyis tesz egy cikornyát, eltér a tárgytól, de ezt is ironikusan. Mondhatnánk, a kályhától kezdi a történetet, onnan, hogy a főszereplő mikor született.

Minduntalan a régmúlt időbe jutunk (pl. amikor megszületett, ki állt az ágya mellett, a megkeresztelése, hogyan kapta a nevét, milyen nevek közül választhatott az anyja, a koma, a komaasszony név szerint, stb).

Gogol lényegtelen dolgokra irányítja rá a figyelmünket, a lényegtelen dolog kerül részletesen bemutatásra, mintha ezzel zárójelbe tenné magának az egész történetnek a fontosságát. Már ez is gúnyos.

Gogol olyan dolgokról ír, amik nem tesznek hozzá semmit a történethez.

A lényegtelen dolgok, ha nem is válnak lényegessé, de azzal, hogy Gogol kiemeli őket, mégis valamilyen tartalmat kapnak: azáltal válnak információhordozóvá, hogy lényegtelen, kisszerű világot mutatnak be, kiemelésükkel Gogol erre irányítja rá a figyelmet.

Lényegtelen helyen és időben, lényegtelen hőssel folyik egy bugyuta, egyszerű, együgyű gondolatmenet. Itt minden kisszerű.

A mű hangvétele sokszor ironikus, gúnyos, kegyetlen, bánatos, fájdalmas.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!