A Fanni hagyományai naplórészletekből és levelekből álló kisregény, melynek részét képezi három bevezető szöveg is: a szerkesztő előszava és Fanni szerelmének, T-ai Józsinak két írása. Az egyikben Fanni élettörténetét összegzi, a másikban a lány hagyatékát, a naplóbejegyzéseket és leveleket ajánlja fel az Uránia szerkesztőségének, hogy ha jónak találják, közöljék a lapban.

***

A Fanni hagyományai tartalma rövidebben ITT, a mű részletes elemzése ITT olvasható.

Egy szó az olvasóhoz

Ez a rövid bevezető rész az Uránia szerkesztőjének előszava, melyben a szerkesztő elmondja, hogy egy ismeretlen beküldte az Uránia szerkesztőségéhez egy fiatal lány élettörténetét és hagyatékát, hogy közöljék, ha jónak találják. A szerkesztő megindítónak találta az írásokat és méltónak ítélte a közlésre.

Szerinte amúgy is nagy hibája a történetírásnak az, hogy csak a nagy tetteket, a híres történelmi eseményeket jegyzik fel. Az egyszerű emberek tetteit idővel elfelejtik, pedig nemcsak a lármás és fennkölt erény érdemli meg, hogy emléket állítsanak neki, hanem az egyszerű, szerény, hétköznapi emberek jósága is.

Nemcsak az Attilák és Nagy Sándorok méltók arra, hogy nevük fennmaradjon és tetteiket emlékoszlop hirdesse. Az emberszeretet és a jótett nemcsak akkor érdemli meg a dicséretet, ha egy fejedelem nevéhez fűződik, akinek úgyis kötelessége ezeket a tulajdonságokat magáévá tenni. Minden ember, aki „jó ember, jó polgár, jó atya, jó barát” volt, megérdemli, hogy emlékezzenek rá.

A női nem esetében sem csak a Kleopátrák és Aspasiák méltók rá, hogy emlékük fennmaradjon. Igazságtalanság, hogy azokat a nőket elfelejtjük, akik ugyan szeretetre méltók voltak, de nem ültek királyi székben vagy nem szerette őket egy király.

Ezek a nők nem bizonyíthatták szívjóságukat királyi ajándékokkal és elmésségüket sem csillogtathatták meg a világ előtt, de hűségesen szerettek, férjüket és háznépüket boldoggá tették, szüleiknek örömei voltak, jó anyák, jó feleségek és jó leányok. Ők miért ne érdemelnének emlékoszlopot?

Az Uránia szerkesztői szeretnék az ilyen nők szép példáját felmutatni a világ számára: „bár találjunk eleget hazánkban, kiket például mutathatunk!”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!