A gondolattól a tettig

Gondolatban előre lejátssza az egész gyilkosságot, előre kitalálja, hogyan fogja végrehajtani, mit hogyan fog csinálni, de rá kell jönnie, hogy minduntalan elkapja a félsz. Úgy érzi, gyáva, s emiatt szidja, korholja magát, mert ez azt bizonyítja, hogy ő mégse tartozik ehhez a kivételezett, magasabb kaszthoz.

Eleinte, amíg tudja magáról, hogy csak gondolatban játszik a dologgal, izzad, remeg, fél, de hozzászoktatja magát a gondolathoz, hogy ezt meg fogja tenni, el fogja követni e bűnt.

Arra készül, hogy egy öreg uzsorásasszonyt (Aljona Ivanovnát) kifigyeljen: hogy él otthon, mikor van egyedül, hogy nyit ajtót, hogyan fogadja üzletfeleit.

Úgy érzi, csökkenti a bűnét, hogy egy csúnya, ápolatlan, öreg uzsorásasszonyt akar megölni, aki gonosz is, akit senki se szeret. Az asszony ráadásul uzsorás (az uzsorás pénzt ad kölcsön magas kamatra, de egy zálogtárgyat kell neki vinni, amit később ki kell váltani, és ha a kuncsaft nem tudja visszafizetni a pénzt, akkor a zálog az uzsorásé lesz).

Raszkolnyikov eljár a vénasszonyhoz, hogy kifürkéssze a szokásait (kétszer ment oda a gyilkosság előtt). Tudja, hogy az asszony jól él, s hogy ládájában sok pénz van.

Raszkolnyikov mindennapjai és készülődése a gyilkosságra

Eközben Raszkolnyikov alig táplálja magát rendesen, nem eszik, nem iszik, legyengül. Agya állandóan csak e rögeszme körül forog, be is lázasodik, szinte betege lesz a rögeszmének.

Tartozik a lakbérrel, ezért távol élő rokonait (édesanyját és húgát) nyaggatja pénzért, az egyetemre nem jár be, barátaitól elfordul. Végül egy apropó, egy véletlen folytán érik meg benne a gondolat, a végleges elhatározás, hogy a gyilkosságot el fogja követni.

A bűntett előtt egy kocsmában hall egy beszélgetést, ahol egy diák azt fejtegeti társának, hogy az uzsorás vénasszony megölése nem is volna bűn, hiszen az ő pénzén sok száz ember életét lehetne megmenteni, s csak egy életbe kerülne. Raszkolnyikov megdöbben, hogy a saját gondolatait hallja másoktól, s ezt a véletlent jelnek tekinti.

A véletlenek szerepe

Ám egy másik véletlen adja számára a döntő lökést: hallja, amint a Széna téren egy kereskedőcsalád meghívja magához aznap estére Lizavetát, aki a vénasszony kissé félkegyelmű, elnyomott, együgyű féltestvére (a banya jól kihasználja, parancsolgat neki, dolgoztatja és durván bánik vele). Egyébként maga Lizaveta is dolgozik, ruhákat, ingeket javít, de nővére mindig elveszi tőle a keresetét.

Tehát Lizavetát elhívják valamilyen üzleti ügyben, így a vénasszony egyedül lesz. Raszkolnyikov, aki nagyon babonás, úgy érzi, ez égi jel, s hogy ilyen alkalom soha többé nem adódik, nem szabad elszalasztania, most kell elmennie a vénasszonyhoz. Így hát elindul meggyilkolni.

A gyilkosság

Tervébe azonban hiba csúszik. A véletlen úgy hozza, hogy az éppen hazaérkező Lizavetát is meg kell ölnie, a lány ugyanis meglátja. A kettős gyilkosságot egy baltával követi el, amit a felöltőjébe varrt hurokba akasztott be.

A nem várt második gyilkosság megrémíti Raszkolnyikovot, már nem tudja, mit csinál. A komódból zálogtárgyakat lop el, és majdnem rajtakapják, ugyanis két ember, Koch és Pesztrjakov 8-ra jönnek az uzsorásasszonyhoz, akit meg is találnak holtan.

Raszkolnyikov a véletlen segítségével menekül meg: elbújik, és amikor Koch elhagyja őrhelyét, kiszökik, s bemenekül egy üres lakásba, amit épp festenek. Senki nem látja meg, ám a zsebéből a rablott holmik közül kiesik egy tok egy pár fülbevalóval, ez vezeti majd téves nyomra a rendőrséget.

A zsákmányt Raszkolnyikov először a szobájában rejti el a tapéta alatt, majd egy idegen ház udvarán egy terméskő alá dugja.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!