Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés)
A vers értelmezése
A költemény címzettjei a végvári vitézek: a vers róluk szól, és nemcsak róluk, hanem hozzájuk is, őket szólítja meg Balassi.
A vitéz megnevezés a 16. században a végvári harcosokat illette meg, míg a katona szó a hivatalos hadsereg tagját jelentette. A vitézek élete szabadabb volt, mint a katonáké: a vitéz ugyanis olyan harcos volt, aki kisebb-nagyobb csapatban szabadon kószált, portyázott.
A végvári vitézek többnyire jobbágyok vagy elszegényedett nemesek voltak, akik sehonnan sem kaptak anyagi támogatást, így a fegyverzetük is egyszerű volt, viszont nagy hazaszeretet és becsvágy fűtötte őket.
A vitéz a végvárakba szegődött el, de ha úgy tartotta kedve, akkor továbbállt. Egy olyan katona, aki a reguláris hadseregben szolgált, ezt nem tehette meg, csak parancsra hagyhatta el az állomáshelyét. Balassi verse tehát nem az összes katonáról szól, hanem csak a vitézekről, akiknek az életformáját ő maga is ismerte.
Feltesz nekik egy felkiáltásszerű, retorikai vagy költői kérdést, amelyre a választ is megadja (eleve a megfogalmazásában benne van a válasz is):
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Ez nyelvtani formája szerint kérdés, de valójában egy hangsúlyos állítás, amely felfokozott érzelmeket fejez ki. Már maga a kérdés is sugallja, hogy széles e világon nem létezhet szebb dolog a végvári vitézek életénél.
Persze, úgy is lehet értelmezni, hogy az első versmondatban feltett kérdésre maga a vers (a teljes szöveg) adja meg a választ.
Láthatjuk, hogy a vers amolyan toborzóénekféle dalnak indul: mintha azért hangsúlyozná a költő a végvári élet szépségét, hogy sokan kedvet kapjanak a vitézi életformához.
Az 1. versszak stíluseszközei tehát a megszólítás és a költői kérdés, melyek után Balassi a természet szépségét érzékelteti lírai eszközökkel:
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.
Csupa tavaszi természeti képpel teszi széppé, kedvessé a végeket: kikelet, madárdal, jó illatú mező, szép harmat. (A „holott” szó itt annyit jelent: „ahol” – a mondat értelme: mi lehet ezen a földön szebb dolog a végeknél, ahol kikeletkor dalolnak a madarak, akiket az ember szívesen hallgat – az „ugyan” jelentése: úgy, oly szívesen – és illatozik a mező, hull a harmat, amely mindennél kedvesebb az emberek számára).
Figyeljük meg, mekkora értékkel bír Balassi számára a tavasz! Persze, ez nem is meglepő, ha belegondolunk abba, hogy a 16. században milyen körülmények között éltek az emberek.
Télen a hideg elől kénytelenek voltak bezárkózni házaikba, a korabeli házak azonban kicsik és sötétek voltak, és rosszul szellőztek. A szabad tűztől a falak füstösek voltak, így a téli hónapok, amelyeket bent kellett tölteni, mindig megpróbáltatást jelentettek az embereknek.
A hideg, rövid nappalok és a hosszú, még hidegebb éjszakák miatt a tél a betegségeket, megfázást hozta még a várak lakóinak is, ugyanis a várfalak is hidegek voltak. Így hát amikor eljött a tavasz, mindenki megkönnyebbült, hiszen az emberek végre kiszabadultak a falak közül. Mindenki örült a meleg időnek és a természet megújulásának.
Mivel a reneszánsz életérzés – szemben a középkor aszkétizmusával – megengedte az élet élvezetét, Balassi költészetében fokozottan jelen van az élet örömeinek élvezete. Versein keresztül átjön az a hatalmas öröm, amit a tavaszi mező illata, a madarak csivitelése, a friss levegő, a tiszta víz csobogása jelentett a számára.
Az első strófa állítása szerint a végvári életnél nincs szebb dolog a világon; a 2-4. versszakban a költő ezt az állítást igyekszik igazolni. Mozgalmas képekben jeleníti meg a vitézi élet egy-egy mozzanatát, az éjszakai ütközeteket, a táborozásokat, a pihenéseket. A színes jelzők és hangutánzások, a sok ige élénkké teszi ezt a részt.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>