A vers értelmezése

Láthatjuk, hogy nótajelzés nincsen, mivel ezt a költeményt Balassi már nem dallamra írta. Az énekverstől mostanra jutott el a szövegversig (vagy szóversig), amely már önmagában is megállja a helyét: el lehet szavalni, s nem kell egy ismert dal dallamára ráénekelni.

Az első 2 versszakban Balassi egy kérést fogalmaz meg felszólító módú igealakok által, és a kérést többször megismétli (6 felszólító módú igealak van). A lírai én elviselhetetlennek érzi jelenlegi életét, és valamiféle megváltásra, feloldozásra vár.

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútúl szívemet, kit sok kín fúr!

A „már” szó fejezi ki, hogy Balassi már hosszú ideje vágyódik a lelki békére. Ez a szó a vers első sorában is szerepel, és a 2. strófa kezdő sorában az „immár” tovább nyomatékosítja jelentését.

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd, vesztségére!

Az első és az utolsó két versszak őszinte, bizalommal teli kitárulkozás, melyben Balassi kettesben van Istennel: utalás sincs más létezőre a lírai énen és Istenen kívül.

A költő tehát Istenhez beszél, és a keretben alkalmazott E/2. személyű megszólító formát a 3-6. strófa is megőrzi. Ez a rész azonban igazából egy belső vita: a költő reménykedik Isten irgalmában és a megbocsátásban, de biztos nem lehet benne.

Érvek és ellenérvek ütköznek össze, Balassi érvelése a szemünk előtt lezajló lelki küzdelem, amely tele van teológiai kulcsfogalmakkal: megváltás, érdem, irgalom, bűn, ige, ígéret, hit.

Balassi vívódását jobban megértjük, ha tudjuk, hogy milyen változásokat hozott a reformáció a katolicizmushoz képest a vallási tanításokba.

Már Luther is, de Kálvin még inkább elvetette azt a felfogást, miszerint az üdvözülést elősegítik az életünk során véghez vitt jó cselekedetek. A reformáció tanai szerint üdvözülni kizárólag hit által lehet (üdvözülésen azt értjük, hogy az ember lelke a test halála után a mennyországba jut). Tehát Isten nem az érdemeink alapján ítél meg minket, hanem kizárólag hitünk alapján.

Balassi a hit általi megigazulás költője, aki katolizálása után is lelkében mindvégig protestáns maradt. Ez az oka, hogy a versben egyedül Krisztus érdemére hivatkozik:

Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!

Tehát a katolikusokkal ellentétben, akik hitték, hogy jó cselekedetekkel is lehet Isten előtt érdemeket szerezni, Balassi nem könyvel el érdemszerző cselekedetként semmi olyasmit, amire ember képes. Az ember ebben a versben kizárólag a Teremtőjétől függő és ezt a függést belátó lény. Isten pedig az aktív cselekvő, az események mozgatója.

Ezt az igék is jelzik, Balassi ugyanis az emberhez passzivitást és kiszolgáltatottságot jelző igéket kapcsol, pl. az elme „bujdosó”, a lélek „vár”, míg Istenhez olyan cselekvő igéket kapcsol, amelyek nemcsak hatalmat, hanem gondoskodást is kifejeznek, mint pl. adj, ódd, őrizd, hadd, ébreszd, gerjeszd, váltottál meg, megadod, ígérsz, nyisd fel, add meg, ereszthet, ébreszthet (utóbbi két esetben a „jóvoltod” és a „gazdagságod” az alany, de ezek is Isten metonímiái).

Egyedül az utolsó strófában vannak egyes szám első személyű, a lírai énre vonatkozó cselekvő igék, mert ott már megtörtént a lelki felszabadulás, de ott is a lírai én Isten által szabadul és Isten által cselekszik.

A reformáció hatását az is jól jelzi, hogy Balassi nem fogadkozik: nem ajánlja fel, hogy megjavul, nem ígéri, hogy ezentúl erkölcsösen fog élni, mivel a reformáció tanítása szerint az ige nem cselekedetet vár a hívőtől: ha valaki szeretné, hogy Isten megváltsa bűneitől, más feltétel nincs, csak a hit.

Valamint a reformáció szelleme még azon is látszik, hogy Balassi nem fohászkodik a versben Szűz Máriához, szentekhez, angyalokhoz, stb. A reformátusok szerint Szűz Mária csak egy ember volt, ezért ők nem imádkoznak Szűz Máriához. (Ezzel szemben a katolikus Zrínyi Miklós Szűz Máriához fohászkodik a Szigeti veszedelemben.)

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!