23. zsoltár – A jó pásztor

Dávid zsoltára

Az Úr az én pásztorom,
nem szenvedek hiányt,
zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel
és felüdíti lelkemet.
Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Ha sötét völgyben járok is,
nem félek a bajtól,
hisz te velem vagy.
Botod, pásztorbotod biztonságot ad.

Számomra asztalt terítettél,
ellenségeimnek szeme láttára.
Fejemet megkented olajjal,
s a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet
életemnek minden napján,
s az Úr házában lakhatom
örök időkön át.

A zsoltárt Dávid királynak tulajdonítják, de nem annyira személyre szabott, hogy ne volna alkalmas arra, hogy a hívő közösség bármely tagja magáénak érezze. Minden egyes ember kifejezheti vele Istenbe helyezett bizalmát.

Téma: a hálaadás, az Istenbe vetett feltétlen bizalom megvallása.

Kifejezőeszköze: képes beszéd. A képes beszéd a zsoltárok, sőt, az egész Biblia fontos jellemzője. A vers első és második fele (7+8 sor) egy-egy metaforát bont ki, részletez.

Alapmetaforák:

• Úr-pásztor kép. Ez a metafora az ókori keleti pásztortársadalmak mindennapi tapasztalatából fakad. Az Úr is úgy gondoskodik az övéiről, ahogy a pásztorember őrzi a nyáját. A jó pásztor is gazdája a nyájának, amelyért felelősséget vállal, így Isten is hitbéli vezetője az embernek, aki nemcsak a gyülekezet egészére, hanem az egyes emberre is odafigyel. A nyáj minden egyedére.
• Úr-vendéglátó (gazda) kép. Ez a metafora azt fejezi ki, hogy Isten úgy gondoskodik az övéiről, úgy ellátja őket minden jóval, ahogy egy vendégszerető házban a vendéget szokás (terített asztal, teli pohár stb.).

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!