William Shakespeare: Hamlet (elemzés)
Cím: a főszereplő neve, témajelölő.
Helyszín: Helsingőr, Dánia (a helsingőri vár belső termei, a kastély előtti tér, temetőkert)
Idő (korszak): nem tudható, mikor játszódik. Nehéz konkrétan megállapítani, mert Shakespeare-nél nincs korfestés, nem ábrázolja az adott történelmi időszakot.
Az ellentmondások feloldására sem figyelt. A wittenbergi egyetemet, ahol Hamlet tanult, 1502-ben alapították, eszerint a cselekmény a 16. századra tehető, viszont abban a korban Anglia nem volt adófizető hűbérese Dániának. Mivel ez fontos körülmény a történetben, valószínűbb, hogy a legendás, mondai időkben, a középkorban játszódik.
Az időbeli kettősség lehet tudatos is, véletlen is. Ha tudatos, akkor jelezheti a drámában megnyilvánuló emberi szokások, erkölcsök, gondolkodás ellentmondásait, összeütközéseit.
Azt mondhatjuk, a Hamlet egy elképzelt helyen (Helsingőrben) és egy kitalált időben (talán a középkorban) játszódik. Azaz téren és időn kívül, mindig és mindenütt. Ez az örökérvényűséget jelzi.
Időtartam: 2-3 hónap eseményeit beszéli el, a szorosan vett cselekmény kb. 7-8 nap.
Időkezelés: a történet in medias res (közepébe vágva) kezdődik, a drámai idő nem követ semmilyen szabályt, a cselekmény ugrál térben és időben (olykor egy-egy kiemelt pillanat percekig tart a színpadon, máskor éveket ugrunk).
Nyelvezet: a szereplők egyes helyzetekben versben, máshol prózában beszélgetnek. A kifejező forma a jellem, a hangulat szerint vagy a drámai helyzetnek megfelelően alakul, pl. amikor Hamlet őrültnek tetteti magát, nyelvhasználata is megváltozik. Akik ki akarják fürkészni szándékait, azokhoz prózában beszél, monológjai viszont versbeszédek, blank verse-ben íródtak.
Stílus: változatos, közönségestől a választékosig terjed a szereplők karakterének, műveltségének, társadalmi hátterének megfelelően. Ritka az irodalomban, hogy mind a populáris, mind az elit stilisztikai réteg megjelenjen egy műben. Oka, hogy az utca népe és a főnemesség is kedvelte a színházat (minden társadalmi rétegre gondolni kellett a darab írásakor).
Hangvétel: kevert, pl. Hamlet megvetése az erkölcsileg romlott szereplők irányába maró gúnyban mutatkozik meg, sziporkázó intellektusát szellemes szójátékok sejtetik.
Verselés: blank verse (az Erzsébet-kori angol drámák általánosan használt sorfaja): 10 szótagos, ötös vagy hatodfeles, jambikus lejtésű, időmértékes, többnyire rímtelen versforma.
Olasz eredetű, de a korban egész Európában elterjedt drámai verssor, melyet az angol reneszánsz dráma tett ismertté. Az angolok felismerték, hogy ez a versforma jól alkalmazkodik az angol nyelven való szavaláshoz vagy szónokláshoz. Emellett elég rugalmas is ahhoz, hogy változatos tartalmakat ki lehessen vele fejezni.
Magyar fordítás: a Hamlet első magyar fordítását Kazinczy Ferenc készítette prózában 1790-ben (a széphalmi mester Kassán látta először a darabot németül még 1786 előtt), az első magyar nyelvű kritikát pedig Vörösmarty Mihály írta róla. A magyar fordítások közül Arany János fordítását használjuk általában, amely 1866-ban készült.
Alaphelyzet: a drámai alapszituáció már a cselekmény kezdete előtt létrejött. Az I. felvonás dialógusai tárják fel az előzményeket és a jelenlegi helyzetet. Már Hamlet apjának idejében felborult a harmónia, az erkölcsi világrend: Claudius gaztette diszharmóniát okozott, ezt kell helyreállítani.
Hamlet érdekeit Claudius több szempontból is sérti: megölte apját, feleségül vette anyját, elbitorolta a trónt, ami a király fiaként őt illette volna („Ide csöppent, trónraléptem és reményeim / Közé; kihányta horgát életemre.”). Ráadásul az országot is erkölcsi romlásba döntötte, pedig Hamlet apja idejében még tisztes rend uralkodott.
A királyi családban történt esemény egyszerre magánügy és államügy. Egyrészt magánéleti értékek (apa – fiú – anya – gyilkosság – nász – mostohaapa) szenvednek csorbát, másrészt az ország vezetésében is változás történik, tehát a királyi család állapota a nyilvános szférára is kihat. A gyilkosságról senki nem tud, így Claudius uralmát törvényesnek (legitimnek) tekinti az udvar.
A háttérben kétfajta jog feszültsége áll: Claudius oldalán áll a természet adta jog (az erősebb, bátrabb, ravaszabb joga), Hamlet oldalán áll a hagyomány (a törvényes trónörökös joga).
Claudius érdeke a jelenlegi állapot fenntartása: meg akarja tartani a megszerzett hatalmat (a trónt), és ehhez eszközei is vannak: ő a király, így ő dönthet Hamlet sorsáról (ne térjen vissza Wittenbergbe, menjen Angliába), kémekkel figyeltetheti stb.
Hamlet egyetlen eszköze az, hogy minden erejével leplezi titkait, és színlel (őrültnek tetteti magát). Csak így védheti meg életét és így bizonyosodhat meg Claudius bűnösségéről.
Őrülete nem valódi, hanem csak álca, mely fontos része bosszútervének (ezt az olvasó tudja, hiszen Hamlet viselkedése csak mások, ellenfelei szemében tűnik zavartnak, valójában van a szavaiban logika, sőt, irónia).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
William Shakespeare: Hamlet (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>