William Shakespeare: Hamlet (elemzés)
Fogadtatás, kritika: A Hamlet már megírásának idején is nagy sikert aratott. Ezt onnan tudjuk, hogy Shakespeare féltékeny kortársai kigúnyolták a darabot, de onnan is, hogy 1607-ben egy Kelet-Indiába tartó hajó fedélzetén előadta a legénység. A mű külföldre is eljutott, Drezdában már 1626-ban színre került.
A klasszicizmus idején (17-18. század), amely a szigorú szerkesztésben és a szabálykövetésben hitt, a „hevenyészett”, „gondatlan” cselekményvezetést kifejezetten hibájául rótták fel Shakespeare-nek a kritikusok. Azt mondták, művei teli vannak ellentmondásokkal, amelyek azt mutatják, hogy a szerző feledékeny volt és hanyag: egyszerűen elfelejtette, mit írt le az előző felvonásban.
Ma már inkább Goethe véleményét osztjuk, aki szerint Shakespeare jelenetekben gondolkodott, és a nézőre gyakorolt hatás volt neki a legfontosabb. Mindig azt mondatta szereplőivel, ami az adott jelenetben a leghatásosabb. Azzal nem törődött, hogy az a részlet ellentmondásba kerülhet egy másik részlettel, mert kifejezetten a színpadra dolgozott, és tudta, hogy a darab szövege úgyis kimegy a nézők fejéből. Azt nem sejthette, hogy egyszer majd nyomtatásba kerülnek a művei és kilóra fogják méricskélni őket. Ezért találhatók nála ellentmondások.
A 19. században indult hódító útjára a Shakespeare-kultusz, Shakespeare művei világszerte ismertek lettek. Hazánkban is a Nemzeti Színházban a Hamlet volt a leggyakrabban játszott darab, melyet 1867 óta Arany fordításában adnak elő.
A dráma utóélete: Shakespeare műve hatással volt a későbbi korok irodalmára. A modern drámák közül a Hamletet újraíró, vele párbeszédet kezdeményező legismertebb alkotás Tom Stoppard angol drámaíró Rosencrantz és Guildenstern halott c. műve (1966), amelyet meg is filmesítettek.
A színpadi előadások közül az első még a 16. században, Shakespeare korában volt, és az író is szerepelt benne (a Szellemet alakította). A címszerepet Richard Burbage játszotta, akit az angol színház első nagy színművészének tartanak. További híres Hamletek: David Garrick a 18. századból és Sir Arthur John Gielgud a 20. századból.
A magyar színházi világban Hamletet alakító színészek (20. század): Gábor Miklós, Huszti Péter, Máté Gábor, Kulka János, Szakácsi Sándor, Szervét Tibor, László Zsolt.
Számos filmfeldolgozás is született, az első a némafilmek korából (1907). Jelentősebbek: Asia Nielsen 1920-as filmje, melyben férfinak öltözött dán hercegnő a főhős. Oscar-díjas híres film 1948-ban készült Laurence Olivier főszereplésével. Kiemelhető még Franco Zeffirelli 1990-ben készült filmje, melyben Mel Gibson és Glenn Close játsszák a főszerepeket (Hamlet, Gertrud). Az ismertebb feldolgozások közül való Kenneth Branagh rendezése is 1996-ból.
Hozzászólások
William Shakespeare: Hamlet (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>