A Négy korál négy darabból álló versciklus, melynek első és harmadik darabja 1952-ban, a második 1965-ben, a negyedik 1967-ben keletkezett. A Merülő Saturnus című kötetben jelent meg 1968-ban, amely játékos, beleérző, pastiche költeményeket tartalmaz (pasztis: más művész stílusában készült, az eredeti látszatát keltő mű).

Ebben a kötetben nagy szerepet játszik az a verstípus, amelyben a zeneiség nem a hangzásból adódik, hanem a motívumok elrendezéséből, kombinációiból. Akárcsak a játékversekben (pl. Őszi éjjel izzik a galgonya…), itt is háttérbe szorul a fogalmi jelentés és a logika.

Weöres Sándor a szavak variálhatóságának lehetőségeit használja ki, így matematikai struktúrákhoz hasonló képződményeket alkot. Variációs megoldásokat és permutációs elvekre épülő változatsorokat alkalmaz (a permutáció az elemek minden lehetséges sorrendjének rendszere). A költő úgy próbálja fokozni a hatást, hogy elvontnak tetsző zenei formákat és architektonikus szerkezeteket hoz létre.

Az ismétlődés fontos formaszervező elem a művészetben, a műalkotások egyik legáltalánosabb törvényszerűsége. A műben levő ismétlődések többnyire változatnak tekinthetők (változat esetén az alkotóelemek és a köztük fennálló viszonyok közül az egyik ismétlődik, miközben a másik kicserélődik). Változat akkor jön létre, ha az alkotó adott számú elem társításából szerkeszti meg a szöveget. A változat a ritmikai, szerkezeti vagy időbeli, esetleg térbeli előrehaladást biztosítja.

A változatban benne rejlik a sorszerűség lehetősége. Sorszerűség esetén azonos összetevők különböző csoportosításban hoznak létre új viszonyokat, összefüggéseket. A zenében ez gyakori kompozíciós elv. A rendezettség, az ésszerűség és a megokoltság képzetét kelti.

A Négy korál zenei fogantatású vers, maga a korál is zenei kifejezés. A költemény műfaja Weöres Sándor meghatározása szerint csönd.

A korál egy zenei műfaj, amely egyszólamú gregoriánéneket, protestáns gyülekezeti éneket vagy ezen alapuló kórusművet jelöl. Közismert volt, hogy a költő kedvelte a zenei játékokat, és ezt verseiben a hangok, motívumok játékával, variálásával tudta érzékeltetni.

A cím tehát egy zenei műfajt jelöl meg egy darabszámmal. A négy vers különböző időpontban keletkezett. A szövegek különböző viszonyok logikus ismétlődéséből, variációjából, kombinációjából épülnek fel. Játék, az emberi elme különös játéka ez a négy vers. Irodalom, zene és matematika páratlan kombinációja.

Mind a négy korál a világról, az énről és annak kapcsolatairól szól. Weöres Sándor kedvelt témája, eszköze jelenik meg soraikban: megragadni a világ teljességét. Ehhez kiváló eszköz az ismétlés számtalan formája. A variáció, a kombináció az állandóságot, körforgást, az összefüggéseket mutatja be.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!