Walt Whitman: Hallom Amerika dalát (elemzés)
A cím témajelölő, összefoglaló jellegű és általános értelmű. A vers fő motívumát jelöli ki, hiszen a mű szövege lényegében a címben olvasható kijelentést „részletezi”.
Amerika dala egy sokszólamú, lelkesült kórus, amely különböző énekekből – a különféle foglalkozásokat űző férfiak és nők, idősek és fiatalok énekéből – áll össze. A költő megpróbálja számba venni és versbe foglalni a mindenséget, az emberi tevékenységek összességét.
A megnevezettekben egy közös vonás fedezhető fel: az, hogy mind teremtő, építő munkát végeznek. „Sokféle szent énekük” az alkotás himnusza, az országépítés ünneplése. Whitman tudatosítani akarja bennük, hogy milyen fontos az a munka, amit elvégeznek.
Megjelennek az intim mindennapi élet szereplői is: anya, nő, férfi, siheder – a költő senkit nem akar kihagyni, az egész emberi élet teljességét akarja megmutatni. A sokféle egyéni szerepből egységes közösséget teremt, amelyben ő, a lírai én is megtalálja a maga szólamát. „Mindenki azt dalolja, ha férfi, ha nő, amihez köze van, és nem egyebet.”
Az erőteljes, zengő dal a jókedvvel végzett munka lendületéből, vidám ritmusából fakad és a szabad emberi élet öröme, a munka szépsége fejeződik ki benne. Életöröm és áradó optimizmus érződik belőle. A mindennapi élet friss üteme összecseng a természet ritmusával, a napszakok szabályos váltakozásával is (nappal, éjjel dala), így az énekben a természet megbonthatatlan rendje is kifejeződik.
Mindez egy felemelő harmóniába olvad össze, a világmindenség rendjét, ritmusát alkotja. A képek egyetemes harmóniát fejeznek ki: a létező jelenségek egységbe fonódását, az egyetemes harmóniát jelenítik meg.
A vers nem személytelen, megjelenik benne a lírai én és E/1. személyben nyilvánul meg („hallom”), de nem önmagáról, nem a saját világáról beszél. Ennek oka az, hogy Walt Whitman hitte, hogy a költőnek feladata, küldetése, közvetítő szerepe van. Versében az ország énekét kell megszólaltatnia és tudatosítania az emberekben. Ezért mondhatjuk, hogy Whitman felfogása a romantika költői szerepfelfogásához áll közel: ő is váteszi, prófétai szerepet vállal.
Beszédhelyzet: kettős, hiszen a lírai én részben egy közösség összetartozását (férfi-nő, egyén-közösség, élet-művészet egységét) hirdeti, részben pedig maga is befogadó („hallom”).
A szöveg szerkezetileg egyetlen hatalmas versmondatból áll, amely nyelvészetileg egyetlen többszörösen összetett mondat. Ez a mondat megállás nélkül rohan a gondolatsor végéig (csak a vers legvégén találhatjuk meg a mondatot lezáró írásjelet, a pontot).
A vers alapvető szervezőelve és összetartó ereje a felsorolás: lényegében az egész mű egy hatalmas, egymásra halmozódó, katalógusszerű felsorolás.
Másik fontos szerkesztőelve az ismétlés. Egyes szavak („hallom”, „dalát”, „dalol”, „énekét”) többszöri ismétlése mintegy hálóként fogja össze a vers szövegét. A képek laza rendje és a leltárszerű felsorolás a világ kimeríthetetlen gazdagságára hívja fel a figyelmet.
A versmondat ritmusát az élőbeszéd dallama adja, a sorok tagolása a gondolatritmuson alapszik. A dal a munka ritmusából, a mindennapi élet lüktetéséből szövődik.
A vers szerkezete retorikus, alkalmazható a klasszikus hármas felosztás:
- az első két tagmondat a bevezető
- a felsorolás az édesanya képével bezárólag tekinthető a tárgyalásnak
- az utolsó három összefoglaló tagmondat a befejezés, a mű zárlata, amely a kozmoszba illeszti, a természet rendjével állítja párhuzamba az amerikaiak „énekét” (a nappal-éjjel motívuma azt fejezi ki, hogy az emberi élet ritmusa és a természet ritmusa harmóniában van egymással). Másrészt a vidám sihederek képéhez a fiatalság, az erő és a hatalom jelentéseit asszociálhatjuk. Mindez együttvéve a reményteljes jövő irányába mutat.
A Hallom Amerika dalát egy strófatagolás és rím nélküli, szabálytalan hosszúságú sorokból álló szabad vers, amely a hagyományokat elvető eredeti forma volt Whitman idejében. Ritmusát a gondolatritmus (párhuzamok, ismétlések, halmozások) és szakaszhangsúlyok váltakozása adja. Sajátos egyhangúság, monotónia érezhető benne a felsorolásjelleg miatt.
A magyar fordítás természetesen mutat helyenként időmértékes vonásokat. Az angol eredetiben ütemhangsúlyos sorokra bukkanhatunk, ezen a nyelven ugyanis nem lehetséges az időmértékes verselés.
Hozzászólások
Walt Whitman: Hallom Amerika dalát (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>