A Hallom Amerika dalát műfaja szabadvers, típusa ars poetica. Hangulata ujjongó, lelkesült, himnikus, emelkedett. Árad belőle a hit és az optimizmus: a hit az értelmes jövőben és a minden kétséget kizáró optimizmus.

Témája az amerikai nemzet egysége. Whitman verseinek általában valami nagy, szép, magasztos és általános témájuk van, amelyet a költő ünnepélyesen kifejt. (Gottfried Benn ezt az alkotói módszert „megéneklésnek” nevezte.)

Korstílus szempontjából Walt Whitman nem sorolható egyetlen irodalmi áramlathoz vagy korszakhoz sem. Megelőlegezi a 20. század elejének szabadvers-robbanását: a futuristák, az expresszionisták, a szürrealisták, sőt a magyar avantgárd alkotói (pl. Kassák) is gyakorta elődjüknek vallották. Ugyanakkor lírája romantikus vonásokkal is rendelkezik.

Stílusának végtelenül ősi gyökerei vannak: elsősorban a Szentírás gondolatritmusra épülő költeményei, a Zsoltárok és az Énekek éneke, ezeken kívül a liturgikus szövegek, litániák.

Van egy irodalmi legenda, mely szerint Xantus János, aki ugyanabba a lapba írt, amelybe Walt Whitman, egyszer megismertette Whitmant Petőfi két szabadvers-szerű költeményével (Az őrült, Az apostol), melyeket angolra fordított neki. Az amerikai szerzőt, aki akkor még csak újságíró volt, állítólag ez ihlette a régi-új forma megteremtésére.

De azért ezt a legendát fenntartásokkal kell kezelni: az amerikai források ugyanis gyakran megjegyzik, hogy Xantusnak, aki komoly tudományos tehetséggel rendelkezett, megvolt az a gyengesége, hogy gyakran már a valótlanságig túlozta önnön érdemeit. Annyi mindenesetre biztos, hogy Whitman minden látszólagos avantgárd vonása ellenére is sok tekintetben romantikus költő, hasonlóan Petőfihez.

Alapmotívumok:

• a meghallás és az éneklés motívuma. A vezérige a „hallom”, amely négyszer fordul elő. A „dalát” vagy „énekét” főnév, vagyis a címbe emelt mondat tárgya – és ennek változata, a „dalol” ige – pedig tizenkétszer. Az éneklés motívuma mintegy spontán szertartássá teljesedik ki a versben, fontos azonban, hogy az éneklés nem a művészet jelképe, és nem is művészi tevékenység. Egyszerűen csak az élet jele, tehát a dalolás az életet jelenti. A versben mindenki énekel, aki él. Vagyis a vers üzenete az, hogy Amerikában minden rendű és rangú ember él, és mindenki teli van életörömmel.
• a mindennapi élet és munka helyzetei, kellékei. A sokféle foglalkozás felsorolása a teljesség illúzióját kelti, de valójában csak nyolc „munkakör” szerepel a versben. Amerika mintegy foglalkozási ágakban ölt testet, s egy munkakör sem lóg ki a többi közül, hiszen mind ugyanannak a törvénynek van alárendelve – mind Amerikát jelöli –, ezért mind „dalol”.

Kifejezőeszközök: megszemélyesítés, gondolatritmus, mondatpárhuzam (paralelizmus), ismétlés, anafora (sor eleji ismétlés).

Az egész szöveg egy sajátos ének vagy énekbeszéd, amelyben a szuggesztív gondolatritmus párhuzamos szerkesztésű mondatok segítségével jön létre.

A bőven sorjázó képek metonimikus funkciót látnak el: egy átfogó egység töredékei, részek az egész képviseletében. Tehát a verssorok többnyire nemcsak mondattani és prozódiai, hanem képi egységek is, amelyek kapcsolódnak egymáshoz, viszonyuk általában asszociatív.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!