Szerkezet: elbeszélő (narratív). A Szózat felépítése retorikus (a szónoki beszédek szokásos kompozícióját követi). Keretes, A1-B-A2 szerkezetű (mint a Himnusz): az első két versszak variációs ismétlése az utolsó kettő. Ennek megfelelően 3 szerkezeti egységre osztható fel.

Az 1. egység vagy A1 egység  (1-2. versszak) felhívás a rendületlen hazaszeretetre. A legfőbb gondolat, a felhívás lényege már az első sorban elhangzik: „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar”. A versindítás rendkívül erőteljes: a hazához való hűség erkölcsi parancsát fogalmazza meg. Az emberhez, a magyarokhoz szól és nagy érzelmi feszültséget teremt.

Nemcsak állhatatos, megingathatatlan hazaszeretetre szólít fel, hanem feltétel nélkülire is. Hiszen akkor nehezebb helytállni, amikor a „sors keze” nem áld, hanem ver, de olyankor is helyt kell állni, erre ösztönöz a belülről fakadó erkölcsi parancs.

A 2. egység vagy B egység (3-12. versszak) a kereten belüli rész, mely idősíkok szerint strukturálódik. Ennek megfelelően 3 alegységre bontható fel:

• A 3-5. versszak a dicső múltat idézi fel. Nem ad teljes körű történelmi áttekintést, csak a legfontosabb eseményekre szorítkozik. A hősi múlt legfontosabb eseményei Árpád honfoglaló harcai, Hunyadi honvédő háborúi és a Rákóczi-szabadságharc (kuruc szabadságküzdelmek).

A kudarcokról (tatárjárás, Mohács, török hódoltság) nem beszél, csak a győzelmekre emlékeztet, mert buzdítani akar. Olyan példákat mutat fel, amelyekből erkölcsi erő nyerhető.

A haza eredetét mitikus időkre vezeti vissza a beszélő, amikor az ősök („Apáid”=őseid, rokonaid) új földre leltek, és ott letelepedve hazát alapítottak.

A Szózat a Himnuszhoz hasonlóan külön is megnevezi Árpádot, s rajta keresztül közvetve megidézi a hét vezért is, a vérszerződést, ill. a honfoglalást. Árpád alakja a keletről jött harcias, nomád, törzsi szervezettségű magyarságot és az első magyar királyi család, a történelmiség és államiság ősét egyaránt szimbolizálja.

A Hunyad név valószínűleg Hunyadi Jánost jelenti, ő a versben megnevezett másik hős, aki 1442-ben megsemmisítette Mezid bég seregét, és kiszabadított mintegy tízezer rabszolgának elhajtott erdélyi lakost (erre utal a következő sor: „Itt törtek össze rabigát / Hunyadnak karjai”).

Az 5. versszak hőse Rákóczi lett volna, akinek neve a cenzúra miatt nem kerülhetett bele a szövegbe, ezért a strófa általánosságban idézi a szabadságharc küzdelmeit.

A megidézett korokat, neveket és eseményeket a honszerző és honvédő harcok folyamatossága kapcsolja össze. Így a haza mint fogalom egy olyan területet jelent, amelyet állandó küzdelmek, önfeláldozás és életáldozat árán, szüntelen harcban kell megvédeni és újrateremteni.

Ugyanakkor a hazáért hozott véráldozat és a bátorság, melyet a hazának szentelünk, nem hiábavaló: a haza földje kétszeresen adja vissza. Méltó sírt ad a halottaknak és éltető, tápláló teret az élőknek („Bölcsőd az s majdan sírod is”).

A múlt képei párhuzamos mondatokból álló fokozással, villanásszerűen jelennek meg. Az anaforák a fokozódó indulatokat, az érvelés hevességét jelzik. Az alliterációk és az archaizálás emelkedettebbé teszik a stílust.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!