Téma: felhívás a rendületlen hazaszeretetre. A költő a válságos történelmi helyzetben kitartó, harcos helytállásra szólítja fel a reményét vesztett nemzetet.

Kifejezőeszközök: nagyszabású, láttató költői képek, nagy ívű ellentétek (pl. bölcső-sír, áld-ver, élned-halnod), fokozás, ismétlés (2. és 14. versszak), ismétlődő mutató névmások („Ez a föld”, „Ez, melyhez”, „Itt küzdtenek”, „Itt törtek össze”), felszólító módú igealakok, párhuzamos mondatok, „kell” parancsszó, tagadás-állítás, inverzió, anafora („Az nem lehet”), alliteráció, archaizálás, lüktető ritmus.

Nyelvezet: metaforikus-szimbolikus, a hazafias beszédmód egyik eszköze (a vers a magyar hazafiság 16. századi hagyományaihoz nyúl vissza). A Szózat metaforikus-metonimikus szimbólumkészletének a hazafiság értelmi és érzelmi továbbadásában ma is meghatározó szerepe van.

Kulcsszó: „rendületlenül” – a reformkori törekvéseket és magatartásmintákat is kifejezi. A szót Kölcsey Ferenc használta először Vanitatum vanitas című költeményében a világgal szemben kialakítható, öntörvényű, szilárd erkölcsi tartás jelentésben. Vörösmartynál tovább már nem fokozható szintű állhatatosságot jelent.

Intertextuális kapcsolatok: a Szózat gondolatmenete számos ponton érintkezik a Himnuszéval, de mindig ellentétes irányba fordul, hiszen 13 évvel később, egy új korszak szellemében íródott.

Vörösmarty költeménye sajátos párbeszédet létesít Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság című művével is. Az „Itt élned, halnod kell” sor a Zrínyi-szöveg következő mondatait idézi fel: „Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyeztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic vobis vel vincendum vel moriendum est.” (=Itt győznötök, vagy halnotok kell. A latin mondás eredetileg Livius római történetíró XXI. könyvéből való).

Később a Szózat mint a nemzeti ellenállás harci dala más költők tollán is megidéződik, pl. Arany János is idézi versben (Rendületlenül).

Beszédhelyzet: a beszélő a nemzeti közösség hangjaként szólal meg a kinyilatkoztatás (latin vox=’szózat’, ’hang’) gesztusával. Nem Istenhez fordul, mint a Himnusz beszélője, hanem kortársaihoz, s ima helyett szónoklatot (latin oratio=’szónoki beszéd’) ad elő, mely erkölcsös magatartásra szólít fel.

A vers megszólítottja az egész magyar nemzet (itt és ettől kezdve Vörösmarty műveiben a nemesi nemzet helyett már az egységes magyarság értendő nemzeten, melybe a „munkás pór” is beletartozik).

Ugyanakkor a beszélő egyenként, közvetlenül is megszólítja az embereket (E/2. személyű igealakok használatával). Így a hazához való hűséget az egyén személyes ügyévé teszi, a személyes felelősséget hangsúlyozza.

Mivel a magyar nemzetnek a beszélő is része, a vers egyben önmegszólító is. A személyesnek és a közösséginek ez az egybeolvadása emeli nemzeti-hazafias verssé a Szózatot.

Verscím. A cím műfajjelölő. A szózat mint kifejezés ma ismert jelentése: felhívás, kiáltvány, intelem. A verscím azonban nem egészen erre utal, hanem a beszédhelyzetet jelöli meg. Az ünnepélyes, emelkedett hangvételű költői megszólalás hangulatát idézi. A vers egy embertömegekhez szóló buzdító, lelkesítő beszéd.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!