Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (elemzés)
A zárlat visszatér a nyitó képhez: a költő Laurát kérleli, hogy ne merüljön el az ábrándjaiba, mert látja rajta, hogy fizikailag ott van, de lélekben nincs ott. Arra kéri, térjen vissza (lelkileg) a valóságba „barátjához”, aki szereti. Ezzel lényegében azt próbálja elérni, hogy a lány lelke is az övé legyen, hogy Laura gondolatai ne máshol járjanak, amikor együtt vannak.
A zöld ággal visszatérő madár képe bibliai kép (az Ószövetség vízözön, Noé bárkája történetéből ismert), a megbékélést jelenti. „Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, / Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát”: a zöld ág az enyhülés jele, a dolgok jobbra fordulásának ígérete.
De a hangsúly azon van, hogy a madarat egy egész erdő csalogatja („Egész erdő viránya csalja bár”), ő mégis az ő saját zöld ágát választja. Laurának is így kell ellenállnia az ábrándok csábításának és hűségesnek maradnia a valósághoz, melyben várja a vőlegénye (aki bár nem az elképzelhető legszebb jövőt kínálja számára, de aki nagyon szereti), és akit társaságával, testi-lelki jelenlétével jókedvre kell derítenie, boldoggá kell tennie.
Vörösmarty ebben a versben lélektani és erkölcsi tételeket, mondhatni közhelyeket ismétel, amelyeket már sokan elmondtak, így a vers erénye nem a bölcseleti újdonságában van és nem is a mélységében. A költő elég ravaszul érvel, retorikailag-nyelvileg remekel, de sokszor inkább csak féligazságokat mond (persze nem szabad elfelejteni, hogy az egésznek Laura meggyőzése és a Laurával való boldogság „bebiztosítása” a célja).
A költemény a személyes érintettség miatt ilyen hatásos, az általános bölcsességeket teljesen megtölti élettel Vörösmarty szenvedélye, és a stiláris fordulatok művészi értéke is nagy. Ezt jelzi, hogy A merengőhöz némelyik sora szállóigévé vált (szoktuk mondani, ha valaki elábrándozik, hogy „hová merült el szép szemed világa?”, és közismert mondás lett az „ábrándozás az élet megrontója” sor is).
Azonkívül a szubjektív kiindulópontból Vörösmarty objektív igazságok kimondásáig jut el, aztán elvont bölcsességeket tesz nagyon személyessé. És az egész tiszta, áttekinthető formában történik.
A merengőhöz verselése időmértékes, ötös és hatodfeles jambusokból áll, sorai a Shakespeare-tragédiák aforizmatikus sorait idézik, tömörek, szemléletesek.
A vers zeneisége is nagyban növeli a művészi hatást: dallama feledhetetlen. Annyira, hogy a szöveget, a szavak jelentését is háttérbe szorítja, és végül nem az általános bölcsességekre és filozófiai tételekre fogunk emlékezni, hanem arra az érzésre, amit a vers közvetít. Ez az oka annak, hogy bár a mű témája nem a szerelem, és nem is udvarló költeményről van szó, mégis szerelmes versnek tekintjük: minden szava szerelemből fakad, és a boldogságáért aggódó szerelmes férfi érzéseit, szenvedélyét adja vissza.
***
Részletesebb elemzés ITT olvasható.
Hozzászólások
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>