A 3. egység (42-48. sor) újabb gondolatmenet, 2 részből áll.

• 42-44. sor: újabb kérdéseket fogalmaz meg: „De hát hol a könyv, melly célhoz vezet?”, „Hol a nagyobb rész boldogsága?”, „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”
• 45-48. sor: választ ad a „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” kérdésre: ez formálisan igenlő válasz, tartalmilag azonban tagadó. Ironikusan, maró gúnnyal mutat rá a beszélő arra, hogy még a modernizációban előrébb járó országokban is boldogtalan a rongyos emberek tömege (konkrétan a franciákra tesz célzást, a „hír nemzetére”, amely a polgári forradalom révén a leghaladóbb nemzetek egyike volt).

Tehát a világ nem ment előre a könyvek által, mert a könyvekben leírt szép eszmények és a valóság között kiáltó az ellentét (a milliók jóléte nem valósult meg).

A 4. egység (49-106. sor) újabb gondolatmenet, 6 részből áll.

• 49-67. sor: újabb kérdést tesz fel: ha a könyvek nem segítették az emberiség boldogulását, akkor talán pusztítsuk el annyi „fényes lélek”, az emberiség előrehaladásáért küzdő nagy elmék (tudósok, költők, vértanúk) áldozatos munkájának eredményét? Itt van a vers hangulati mélypontja, hiszen a keserűség, a fájdalom a lírai ént a könyvek megsemmisítésének gondolatáig juttatja.
• 68-71. sor: megfogalmazza a választ a kérdésre: nem, a rossz, hitvány könyvek miatt nem szabad a jókat is elpusztítani. Ez a kétségbeesés szülte, sötét gondolatok visszavonását jelenti: a beszélőn erőt vesz a józanság és a belátás, igyekszik felülkerekedni kétségein, felülemelkedik a pesszimizmuson.
• 72-79. sor: az érvelés. A földön van már olyan ország (kis „virány”), hol „legkelendőbb név az emberé”. Ez az ország az Amerikai Egyesült Államok, ahol először foglalták törvénybe az emberi jogokat (amerikai alkotmány, 1776). Vörösmarty az ország nevének kimondása nélkül utal Amerikára – ezután egy megszorítást tesz, ugyanis a szabadság itt sem tökéletes: a feketék sorsa aggasztó, hiszen őket szíjjal ostorozzák, azaz nem számítanak teljes jogú embernek. (A költő felismerte az amerikai demokráciának ezt az ellentmondását.)
• 80-91. sor: megfogalmazza a választ: mégis fáradozni kell. Indoklás: „egy újabb szellem” tör elő – utalás az utópista szocialistákra, akik megvalósíthatják az igazság, szeretet, testvériség eszméjét. Ezt nevezzük mégis optimizmusnak. Ez a vers eszmei és érzelmi csúcspontja – a költő az egyenlőség és igazság megvalósulásáról zeng himnuszt. Egy öntudatos „pór” szájába adja a vallomást a kisemmizettek közötti testvéri érzésről: ennek oka az, hogy a magyar feudális társadalomban elsősorban a parasztság képviselte az elnyomottak tömegeit.

• 92. sor: a fenti válasz megerősítése (kötelező optimizmus: „csüggedni nem szabad”).
• 93-106. sor: újabb töprengés indul. A beszélő szerint a szellem embereinek (köztük a költőknek) hangyaszorgalommal kell dolgozni, küzdeni az eszmények megvalósulásáért. Épüljön „egy újabb kor Bábele” – az emberiség szorgos munkájával felépített, mennyig érő Bábel-torony az emberiség boldogulásának utópisztikus jelképe.

Ám az új Bábel-torony története ugyanolyan lenne, mint a régié: leomlana, vagyis a megvalósult boldogság után a népek ismét szétszélednének, hogy mindent elölről kezdjenek (újra kezdjenek „tűrni és tanulni”).

Következtetés: a fejlődés-hanyatlás körforgásszerűen ismétlődik a történelemben, az emberiség sorsa önmagába visszatérő szakadatlan körforgás, hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozása (azaz nincs fejlődés). Ez pesszimista történelemszemlélet, újabb hangulati mélypontot jelez. A bizakodó, optimista szemléletre való törekvés itt újra megtorpan egy kicsit.

Ezután a gondolatmenet leszűkül, a beszélő elejti eredeti kérdését, és az egyén feladatát, szerepét próbálja meghatározni.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!