Vas István: Óda a tegnapi asszonyokhoz (elemzés)
Témája: egy magatartás mindent átsugárzó ereje révén egy női nemzedék szépségének halhatatlanná nyilvánítása. Híres költemények sora fogalmazta meg, hogy minden elmúlik, a női szépség is elporlad. Vas István ezzel szembemenve egy adott nőtípus szépségét múlhatatlannak nyilvánítja.
Mivel az 50. évében járó férfi írta a verset 1960-ban, számára a „tegnap asszonyai” az 1920-as évek végének, az 1930-as évek elejének női generációja. Ez a korszak azonos a költő fiatalkorával, felnőtté válásának éveivel.
A 30-as évek asszonyainak szépsége, örök nőisége nem önmagában való érték. Ez a nemzedék új életérzést s ennek megfelelő új magatartást, új világszemléletet vallott magáénak. Magyarországon ugyanis csak az első világháború után kezdett tért hódítani a női egyenjogúság és egyenrangúság elve, mely megváltoztatta a nők társadalmi és magánéleti szerepét.
Ennek persze árnyoldalai is voltak, de a versben nem az árnyoldal nyomatékos, hanem a forradalmias újító szenvedély, az életforma forradalma. Ez a forradalmian új életforma azonban csak rövid ideig tartó idillt hozott, ugyanis a második világháború kemény próbának vetette alá ezt a nemzedéket.
Az új magatartás értékét igazán a nők háború alatti és utáni helytállása mutatta meg (a „förtelmek” a háború után sem maradtak abba). Az élet helytállások sorozata, ez teszi szervessé a tegnapot és a mát, ez teszi a szépséget – amely az igazsággal azonosul – halhatatlanná.
A költemény a tegnapi asszonyok szép és jó tulajdonságait magasztalja. Ez a múlt a jelent is átragyogtatja, hiszen aki élt a tegnap asszonyai közül 1960-ban, az 45-50 éves lehetett, és szép, büszke, tiszta.
A magasztalt erények felsorolását áthatja a gyönyörködés. A szépség sokszorozása ez, a közvetlen érzéki tapasztalattól (szemek, karok, felvetett fejek, homlokok, lábak) az áttételesebb erkölcsi katarzisokon át (vállalás, hűség, erő) az igazságban megszülető szépség és a szépségben megmutatkozó igazság pontjáig emelkedve.
Kifejezőeszközök: hasonlat, ellentét, párhuzam, alliteráció.
Vas István gondolkodása fogalmi jellegű, költői képeket csak módjával alkalmaz (annak ellenére, hogy a magyar költői hagyomány központi kifejezőeszközéről van szó). Lírája mégis a szükséges helyeken erőteljesen poétikus.
Legfontosabb eszköze az ellentét. A vers időben és térben is nagy tartományokat fog át: a fent-lent, a magasság-mélység térbeli, pszichológiai, erkölcsi, világállapotbeli és közérzeti állapotait. Nyomatékos a szépség és a förtelem ellentéte is.
A tegnapi asszonyoké a fent világa („felragyog / A régi büszkeség”; „A fejetek fölvetését már messziről megismerem”; „A hegytetőn fölszegett fejjel”).
A vers alapértékei: tisztaság, hit, erő. Ezeket a költő töretlenül mutatja fel, minden szembesítésből magasabbra emelve menti tovább, egészen a zárlat halálképéig, a „földalatti nap”-hasonlatig (ragaszkodás a romantikus eszményekhez).
Kulcsmotívumok: fej, kar (karolás), láb (járás) – nemcsak a fej, de paradox módon a láb is a fent világához köt, mert a mozgás dinamizmusát fejezi ki.
Intertextuális kapcsolatok: a teljes életvilágot megidézi: kirándulások, dunai evezések, haláltáborok, munkahelyek, hálószobák, utcák, hangversenyek stb. Ezekben a motívumokban felfedezhetők Vas István önéletrajzi regényének motívumai (Nehéz szerelem, 1967). E regénysorozatban a „tegnapi” asszonyoknak és férfiaknak egész körképével is megismerkedhetünk.
Tematikájában, szemléletében a vers hasonlóságot mutat továbbá Radnóti Miklós Á la recherche című versével, csak míg Radnótinál a férfiak sorsa a nyomatékosabb, addig Vas Istvánnál a fiatal feleségek válnak főszereplőkké és hősökké. Úgy gondolta, az asszonyok ódát érdemelnek, nemcsak azért, mert szépek voltak és társak lettek, hanem azért is, mert méltó társak voltak.
Radnóti és Vas István egyébként ismerték egymást: közösen készítettek egy Apollinaire-kötetet és barátok voltak. Vas a korai, erőszakos halállal halt férfiak csoportját szólítja meg általánosítva a „Társaim, hova tűntetek, ti tegnapi férfiak?” sorral, s ezen társak legismertebbje Radnóti volt.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Vas István: Óda a tegnapi asszonyokhoz (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>