Vajda János: A virrasztók (elemzés)
Mire az utolsó strófához érünk, a virrasztó költők már kifáradtak, ellankadtak, elálmosodtak, már-már álomba is merülnek:
Szempillánk is csuklik immár…
S ha az álom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor aztán késő minden –
Mozdulhat a tetszhalott!…
Vajda szerint óriási baj lenne, ha a költők is elaludnának, mert akkor hiába mozdul meg a tetszhalott nemzet, nem lesz, aki ezt észrevegye… Ha egy országban már a költők is alszanak, akkor ott vége mindennek.
Ugyanis a költők feladata életben tartani a reményt, nekik kell őrizniük az eszmét, nekik kell éberen őrködni és figyelni, hogy a kellő időben kihasználhassuk a kínálkozó alkalmat és a történelem újra a segítségünkre lehessen.
Kérdés, hogy a versbeli költők végül elaludtak-e vagy sem. A feltételes mód miatt („S ha az álom elnyomott”) ez nem egyértelmű, így az utolsó versszaknak két értelmezése is lehetséges.
Az egyik értelmezés szerint a költők is elalszanak, és amikor a tetszhalott haza megmoccan, és riadóztatni kéne a nemzetet egy új forradalomra, már senki sincs ébren, hogy ezt megtegye. Ha az élők elalszanak, gyakorlatilag halottá válnak, és így elvész az esély, amikor eljön a cselekvés ideje. Ezzel a befejezéssel a reménytelenség érzése ér itt tetőpontra, az utolsó sor pedig ironikus paradoxon.
A másik értelmezés szerint a költők nem alszanak el, hiszen a vers beszélője, aki szintén már-már elbóbiskolt volna, felriad arra a gondolatra, hogy nem szabad a költőknek is elaludniuk. Ebben az értelemben a zárlat egyfajta figyelmeztetés a kortársaknak, hogy ne aludjanak, hanem figyeljenek, mikor kínálkozik lehetőség egy új forradalomra.
Vajda azért villantja fel az elalvás veszélyét, hogy éberségre intse kortársait. Ebben az értelemben a vers afféle politikai vészharang, amellyel a költő fel akarja hívni az emberek figyelmét, hogy a szabadságharc szellemiségének, eszméinek megőrzése, a tetszhalott nemzet feletti virrasztás mindenki közös feladata, mert bármikor szükség lehet arra, hogy a dermedt, fásult nemzetet felrázzuk és cselekvésre buzdítsuk.
A keserű felkiáltás („S mi is alszunk, boldog Isten!”) a költők felelősségére emlékeztet: nehogy későn eszméljünk fel, és a szellemi vakság miatt szalasszuk majd el a talán utolsó esélyünket a nemzeti függetlenség kivívására.
Tehát a költők tisztában vannak saját felelősségükkel: ha ők nem teljesítik feladatukat, ha ők nem maradnak rendületlen hívei a hazának, akkor a nemzet feltámadása, a szabadságharc újjászületése nem lehetséges.
A virrasztók drámai hangvételű vers, amelynek felelősségteljes, a hagyományokat őrizve megújuló költőisége legalább olyan művészi értéket hozott létre, mint a nagy romantikusok (Vörösmarty, Petőfi, Arany) lírája.
Hangja sok szempontból tisztább, erőteljesebb és szókimondóbb, mint a nemzet sorstragédiáját feldolgozó hasonló műveké. Mérhetetlen keserűsége mögött érezhető a tenni akarás, a reménykedés, a hit, a történelem méltányosságában való bizakodás.
Érdemes kiemelni, hogy a személyes felelősségvállalás és a kollektív szellem egyszerre van jelen benne. Míg a költőtársak egy része E/1. személyben siratta el reményeit, Vajda János automatikusan T/1. személyre váltott, hiszen közös vágy, közös érdek, közös remény veszett oda.
A nemzettel kapcsolatos éleslátása, szókimondása eszünkbe juttathatja Berzsenyi és Kölcsey dörgedelmes nemzetbírálatát, és előkészíti Ady keserű bosszúsággal teli nemzetostorozását.
Az allegorikus mondanivalón túl feltűnő a vers erős hangulatisága, amely túlmutat önmagán: a „tenger éjszaka”, a „bolygó fény”, a „csillagoltó sötétség”, a dermesztő hideg s a fojtó csend nagyon érzékletes képek, amelyek nemcsak a zsarnokságot szimbolizálják, hanem egy lelkiállapotot is kifejeznek. Vajda a kor emberének közérzetét, életérzését szimbolizálja velük.
Ez a modernség nagyon szembetűnő, és nagyon emlékeztet Ady szimbolizmusára (aki A téli Magyarország című versében hasonló képekkel fogja majd megjeleníteni a nemzet közérzetét).
Vajda János, aki költőként maga is „virrasztó” volt, csak utólag találta meg a helyét a magyar irodalomban, akkor, amikor a Nyugat költői példaképükké emelték. Felismerve filozofikus hajlamát és a szimbolizmus felé hajló képhasználatát Adyék szellemi elődjüket tisztelték benne. Soraiban egy új század modernebb és európaibb hangvétele sejlik fel.
Hozzászólások
Vajda János: A virrasztók (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>