Műfaja a gyászdal és a ballada műfaját felhasználó allegorikus látomás. Néhány vonása (a költői mesterségre vonatkozó jelentéselemek) az ars poetica hagyományához is hozzákapcsolják.

Típusa szerint idő-és értékszembesítő vers. Témája a virrasztás, amely, ha felfejtjük az allegóriát, akkor a hazáért őrködő költőknek és a 48-as eszmékhez való ragaszkodásnak a jelképe. Ez az eltökélt ragaszkodás az a magatartásforma, amely nélkül a forradalom szellemét nem lehetne újjáéleszteni az alkalmas pillanatban, ezért van szükség a virrasztásra, azaz őrködésre.

Stílusa előmodern (a romantika és a szimbolizmus közti átmenet).

Címe témajelölő, a vers alaphelyzetét idézi fel: a magyarság sorsa fölött érzett országos gyászt a halott melletti virrasztás képével szimbolizálja Vajda. (Ez hasonlít Madarász Viktor híres képének, a Hunyadi László a ravatalon című festménynek allegóriájához.)

A virrasztók hangulata gyászos, keserű. Főbb kifejező eszközök: anafora, halmozás, fokozás, paralelizmus, felkiáltás, metafora, allegória.

Alapmotívumai:

● a virrasztás helyzetének „kellékei”: halott, siratás, tor, rokonok, kakasszó
● a költészettel összefüggő motívumok: „sírunk, énekelünk”, dal, gyász, merengés

Verselése kevert: a sorok nagy része elsősorban ütemhangsúlyosként értelmezhető. Egy strófája a következőképpen épül fel: felező nyolcas, kétütemű hetes, felező nyolcas, felező nyolcas, kétütemű hetes.

Az ütemhangsúlyos sorok néhol mutatnak időmértékes jellegzetességeket is (elsősorban trochaikus sorok vannak), de nem olyan rendszerességgel, hogy a költeményt szimultán verselésűnek lehessen nevezni.

A versforma egyszerű, a feszültséget keltő ötsoros versszakoknak izgalmas rímképlete van: x a b b a. A rímtelen első sorban többnyire egy lakonikus állítás, egy felkiáltás vagy egy félbehagyott mondat található.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!