Nyelvi megformáltság szempontjából a vers egyetlenegy hosszú összetett mondat, egyetlen sóhaj, egyetlen vágy kifejezése. Annak ellenére egy mondat, hogy nem csupa vessző van a sorok végén: a 3. versszak második sorát ponttal zárta le a költő, de tartalmilag ide is vessző kéne, hiszen a következő sorban nem kezdődik új mondat.

Sok benne a főnévi igenév, szám szerint 9 db, de ha a „pihenni” két előfordulását külön számítjuk, akkor 10 db („élni”, „éldegélni”, „nem törődni”, „meggondolni”, „nézni”, „lehullani”, „elalunni”, „mit se tenni”, „pihenni”). Ezek mind a főmondat állítmányához tartoznak, azt fejezik ki, hogy mi volna jó.

A sok főnévi igenév személytelenné teszi a gondolatokat, mivel a főnévi igenévnek a magyarban nincs se ideje, se módja, és nem utal a cselekvő számára és személyére sem.

Mivel a főnévi igenév csak elvontan jeleníti meg a cselekvést vagy történést, a főnévi igenevek halmozása kiváló eszköz arra, hogy a költő általánosítson: ezáltal a vers egyetemessé, időtlenné válik. Vajda totalizálja a benne kifejezett életérzést.

A vaáli erdőben nominális jellegű költemény: az egész vers csak egyetlenegy névszói-igei állítmányt („jó volna”) tartalmaz. A főnévi igenevek ráadásul vagy létigék vagy passzív jelentéstartalmúak, így azok is a nem-cselekvést hangsúlyozzák.

Ez az egyetlen névszói-igei állítmány („jó volna”) óhajtó-feltételes módban áll. A feltételes mód az egész szöveget lebegővé, esetlegessé teszi: nem biztos, hogy reális lehetősége van a lírai énnek megtenni azt, amire vágyik. Ezt a bizonytalanságot növeli a strófák befejezetlensége, a gondolatok lezáratlansága is. A költő kívánsága inkább csak vágyálomnak, ábrándnak tűnik.

A vaáli erdőben verselése ütemhangsúlyos, felező nyolcas, páros rímekkel. Ez a magyar irodalmi hagyományban a dal műfaj megszokott versformája. Egyszerű rímképlete áttetszővé, könnyeddé teszi a költeményt.

Az ütemhangsúlyos verselés mellett az időmértékes metrum is megjelenik: trochaikus, ereszkedő lüktetést is érzékelünk, amely lassítja a verset és az andalgás, a ringatás érzetét kelti. A szimultán versritmus fokozza a versbeli nyugalmat.

A mellérendelő szószerkezetek halmozása szintén fokozza a béke és a mozdulatlan nyugalom érzését (a legtöbb ilyen szerkezet helyhatározós, kisebb részük állapothatározós).

A vers zeneiségét két dolog fokozza:

• a 24 sor közül csak négyben esik az ütemhatár a szó belsejébe
• a mondattani egységek megegyeznek a verssorokkal

Feltűnő áthajlás (enjambement) csak az utolsó versszakban van.

A központozás szerepe is hangsúlyos: a félbehagyások (a sorvégi három pont: …) a merengést, tűnődést jelzik, a sóhajok közti szünetet érzékeltetik.

Röviden elemezzük végig a verset!

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!