A Rímes, furcsa játék 1916-ban keletkezett vers, amely míves, furcsa szavakat ötvöz, mint ékszereket. A Lomha gályán című kötetben jelent meg 1917-ben.

A vers nagyon cizellált alkotás, Tóth Árpád legbravúrosabb formamutatványainak egyike. Címzettje Lichtmann Anna, a költő későbbi felesége, aki kezdő tisztviselő volt Debrecenben, ahol a költő is lakott.

1911-ben ismerkedtek össze. Először csak barátok voltak, de ez a kapcsolat szerelemmé mélyült egy közös nyaralás során. Tóth Árpád tüdőbeteg volt, s gyógyulás céljából gimnazista kora óta minden nyáron a felvidéki Svedléren töltött néhány hetet vagy hónapot, ahol egyik osztálytársa, Schöntag Alfréd szüleinek üdülője volt. (Svedlér a mai Szlovákia területén található a Szepességben, Dobsina mellett.)

A költő ide hívta meg és vitte el magával Annát, és egymásba szerettek, de szegénységük miatt sokáig nem tudtak összeházasodni. Csak évek múlva, 1917-ben állhattak az oltár elé, s akkor is Hatvany Lajos segítségére szorultak, aki támogatta őket anyagilag.

A Rímes, furcsa játék akkor íródott, amikor már jegyben jártak, Tóth Árpád tehát a menyasszonyának írta, aki szerelmével némi boldogságot tudott belopni a költő szomorú életébe.

Tóth Árpád életét nagyon megkeserítette a szegénység és az akkor még gyógyíthatatlan betegség, a tüdővész (tüdővérzés, melynek tünete a vérköpés). Komoly terhet jelentettek neki a hosszabb-rövidebb gyógykezelések, szanatóriumi kezelések, melyeknek költségét nem tudta volna állni, ha Hatvany Lajos nem segíti.

Az első világháború miatti aggodalom, szorongás is megviselte egészségét, állapotában 1915-ben és 1916-ban komoly romlás következett be. Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Rímes, furcsa játék csak címében és formailag játék, valójában egy mélységesen szomorú vallomás a szerelméhez, akinek a versein és beteg önmagán kívül mást nem tudott adni.

Rímes, furcsa játék

Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa játék,
Oh, zokog, bár negédes –
Fogadd szivedbe édes!

Mert csupa szívbe vert seb
Vérszínezi e verset
Mint halvány őszirózsa
Szirmát az őszi rozsda.

De lásd, egyebem nincsen,
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked
Csak ily borús zenéket.

Szebb volna büszke kastély
Termén egy fényes estély,
Vagy lágy keréken zajló
Kocsidba drága pejló.

Vagy elrobajló fülke
Ringó pamlagján dűlve
Elnézni: merre foszlott
A sok távíró-oszlop…

Vagy űzni falka fürtjét,
Hallani hallali kürtjét,
Míg elfakúl porosra
A frakk finom pirossa.

Vagy tán az volna szebb lét:
Nézni istennők keblét,
Hol antik ívek árnyán
Mereng sok szelid márvány…

Vagy Svájcban lenni vendég,
Csodálni naplementét, –
Vagy vinne halk fedélzet
Hol a banános dél szebb…

Oh mind e rím mi kába,
Oh mind e vágy hiába,
Nekünk, két árva rabnak,
Csak sóhajok maradnak.

De hallgasd most e verset,
E torz kedvvel kevertet,
Zsongítson furcsa hangja,
Mint füstös képü banda:

Itt flóta, okarína
S hegedűk soka rí ma,
Száz hangszer, minden rím más,
S vén bánatom a prímás.

Izzék a dal duhajjá,
Csattanjon vad csuhajjá,
Majd haljon el sohajtón, –
Fejem öledbe hajtom.

Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát,
Igy, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma…

A Rímes, furcsa játék műfaja elégikus dal. Hangulata fájdalmas, szomorú (ezt a hangulatot olyan kifejezések hordozzák, mint pl. a „bús”, „zokog”, „vert seb”, „halvány”). Bús, szomorú, sóhajszerű hangvétele van.

Témája a szerelem, de nem a szerelmi boldogság, hiszen a beszélő azt sorolja fel, hogy mije nincsen, mi mindent nem adhat a kedvesének („De lásd, egyebem nincsen, / Se birtokom, se kincsem”). A költészete az egyetlen érték, amit fel tud ajánlani („Nem adhatok tenéked / Csak ily borús zenéket”).

A szerelem inkább vigasztalás a számára ebben a nincstelenségben („Fejem öledbe hajtom”, „Ringass: árva az árvát”, „sírj csak, rámhajolva”). Együtt vannak a szegénységben, két boldogtalan, nincstelen „árva” talált egymásra ebben a szerelemben.

Stílusa impresszionista. Kifejezőeszközök: metafora, hasonlat, megszemélyesítés, ismétlés, fokozás, költői jelzők, alliteráció

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!