Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (elemzés)
Az Esti sugárkoszorú típusa szerint a hitvesi költészethez tartozik, témája a szeretett nő dicsérete.
Ady radikális szerelmi költészetével egyszerre egy másik folyamat is megindult, a Nyugat első nemzedéke felújította a hitvesi költészet hagyományát. Ez a költemény ennek klasszikus példája. Érdemes összevetni azon Léda-versekkel, ahol „lírai mi” szervezi a költeményt (Héja-nász az avaron, Lédával a bálban).
Azokban a „mi” nyelvileg nem bomlik „én”-re és „te”-re, ezzel is erősítve az összetartozás végzetszerűségét. Ebben a műben a „mi” önkéntes egység, amely szabadon felbontható és újjászervezhető.
Alapmotívumok:
- az esti park képei: hamvas út, árnyak, sötét lomb, alkony
- biblikus motívumok: áldott csipkebokor, perc és ezredév
Egymásra torlódó, egymásból kinövő képek sorából áll a vers. Kompozíciója egyetlen ívet ír le.
A szerelem egy megfinomított, anyagi vonatkozásaitól megfosztott, mintegy transzcendentált érzésként jelenik meg. A szövegben található motívumok és képek ezt az „anyagtalanítást”, elvonatkoztatást szolgálják. Pl. a fény-árnyék motívum a dolgok, jelenségek elomló, megfoghatatlan voltát érzékelteti.
Már a vers elején az „árnyak teste” metafora elmossa a különbséget az anyagi és a nem anyagi dolgok között. A fény-motívum pedig („már alig volt fények földi mása”, „sugárkoszorú”) az átszellemült, glóriás szentek képzetét kapcsolja a szeretett nőhöz.
A konkrét érzetek is emelkedett, szellemi szférába kerülnek pl. azáltal, hogy az „illat” kifejezés elvont fogalmakkal kapcsolódik össze.
Kifejezőeszközök: metafora, megszemélyesítés, ellentét, szinesztézia, allegória, paralelizmus, ismétlés, halmozás, alliteráció.
A vershelyzet visszatekintő jellegű. A lírai én egy bensőséges, szerelmes esti séta emlékét idézi fel, és azt a hangulatot, érzelmet, amely a séta közben átélt pillanatnyi benyomásból származott. A nőalak és környezete, a látvány és az érzelmek egyetlen benyomássá olvadnak össze a lírai énben.
A beszédhelyzetből nyilvánvaló, hogy a lírai én nem az átélés pillanatában, hanem utólag rögzíti a versben az élményt. Hiszen a vers beszélője nemcsak szemlélője és formálója a látványnak, hanem az egyik szereplője is.
A cím egy jelzős szerkezet, mely a mű belső idejére (este) és központi motívumára (sugárkoszorú) utal.
Alaptagja (a sugárkoszorú) a fény képzetköréhez kapcsolódik, s a vers legfontosabb látványeleme, amely többletjelentéssel telítődik (a fénykoszorú a szentség, a glória jelentését is felidézheti). Az este (a hajnal mellett) az impresszionisták kedvelt napszaka, amelyet különlegessé tesznek az átmenetek és a fény-árnyék pillanatonként változó játéka.
A vers szervezőelve kettős. Egyik az allegória (egész művön végigvonuló metafora rendszer értelemben), a másik az ezzel összefüggő részletező késleltetés.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>