Az Esti sugárkoszorú 1923-ban keletkezett és az 1928-as Lélektől lélekig című posztumusz kötetben jelent meg. A magyar hitvesi költészet egyik legszebb darabja. Az 1920-as években, a trianoni összeomlást követően a pesszimizmus és az elkeseredés uralta a magyar közgondolkodást, és ezt tükrözte a művészet is. Csupán a szerelmi költészetben jelent meg némi melegség és életöröm.

Tóth Árpádot gyógyíthatatlan tüdőbaja és szegénysége is nyomasztotta, így lírája alaphangja szomorkás, bánatos. Felesége iránti szerelméből azonban szelíd, bájos, légies, valósággal éteri költemények születtek.

A vers szövegéből nem derül ki, de a költő házassága hatodik évében írta művét a hitveséhez. Egy pillanatnyi, egyszeri élményt örökített meg és tett mások számára is felidézhetővé.

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Az Esti sugárkoszorú műfaja szerelmi óda. Hangulata az elején (egy pillanatig) komor, ijesztő, lidérces (az első két sor), később azonban meghitt lesz, sőt, himnikus. Ugyanakkor misztikus, sejtelmes atmoszféra uralkodik benne, amelyet szinesztéziák sorával teremt meg a költő („halk sugárkoszorú”, „titkok illata fénylett” stb.). A lélekvándorlás emlegetése is mintegy a szellemi szférához köti a verset.

Korstílus: klasszikus modernség, modern klasszicizmus. Tóth Arpád stílusát impresszionistának és szimbolistának is szokás tartani.

Az Esti sugárkoszorú leginkább az impresszionizmushoz kapcsolható, mivel a költő a benyomások, a pillanatnyi élmények, hangulatok megragadására törekszik. Szintén az impresszionizmushoz köthető a vers egyik jellegzetes eszköze, a szinesztézia, mellyel a költő az emberre egyszerre ható benyomások összekeveredését, az érzékelés elmosódását közvetíti.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!