Tonio Kröger

A műben az író a maga dilemmáját írja le: polgári élete hogyan egyeztethető össze a művészi élettel. Hogyan élhet a művész a hétköznapokban, hogyan fogadhatja el a környezetét, és hogyan fogadja el a környezete őt? Törvényszerű az ellentmondás? Valószínűleg igen, hiszen Thomas Mann ezt a témát több művében is feldolgozta.

A századfordulón ez a téma egyébként divatos is volt, mivel kérdésessé vált a művészek helyzete, feladata a változó polgári társadalomban. Többféle felfogás létezett a művészről, pl.

• zsenielmélet, mely a társadalom fölé helyezte a művészt
• bohém művészélet elmélete, mely a társadalmon kívülre helyezte a művészt
• a művész másságát valló elmélet, mely szerint egy nagy mű létrehozása teljes embert követel: a mű az életet szolgálja, ugyanakkor fölemészti a művész magánéletét, aki nem lehet olyan, mint más (Tonio Kröger esetében ez szimbolikusan úgy van megfogalmazva, hogy nem lehet szőke és kékszemű, ha egyszer sötét haj-és szemszínnel született)

A korban sokan hivalkodtak az alkotás „misztikumával”, s Tonio megszenvedi ezt a helyzetet: fiatal íróként mély emberi-alkotói válságba kerül.

A mű tehát bizonyos szempontból folytatja és lezárja a romantika művészléttel kapcsolatos kérdésfelvetéseit, ugyanakkor szembefordul a századforduló esztétista művészetfelfogásával is (művészet a művészetért).

Helyszínek: Lübeck, München, Dánia. Önéletrajzi elem, hogy Lübeck Thomas Mann szülőhelye, de kötődnek személyes emlékei a többi helyszínhez is (még a dániai fürdőhelyhez is). Még annak is van valóságalapja, hogy a szülővárosába visszatérő írót a rendőrség körözött személynek vélte.

Idő: a történet kb. 17 évet ölel fel.

A Tonio Kröger műfaja elbeszélés (a régebbi tankönyvek szerint) vagy kisregény (az újabb tankönyvek szerint), stílusa realista. A szerző mintái a nagy orosz realista írók voltak: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov.

A hangnem ironikus: Thomas Mann nemcsak a szőkéket és kék szeműeket, de a világfájdalmas művészlelkeket is iróniával szemléli.

A cím a főszereplő neve. Ez a név is jelzi, hogy Tonio Kröger más, mint a környezete. „Tonio, ez valami külföldies és különleges, akár akarja, akár nem, és ő egyedül van, kirekesztve  a rendesek és közönségesek sorából, pedig hát ő nem sátoroscigány, hanem Kröger konzul fia, a Krögerek nemzetségéből való…”

A név Tonio Kröger származására utal: északi és déli vér keveredik benne, apja Kröger konzul, lübecki gabonakereskedő, anyja egy délről származó, művészlelkű, fekete szemű asszony (ez önéletrajzi elem, hiszen Thomas Mann apja német, anyja pedig brazil születésű volt).

Már a főhős neve is hordozza ezt a kettősséget, hiszen a Tonio nem német név, inkább latinos hangzású, dallamos, vagyis hordoz valami művészit, míg a Kröger kemény hangzású és tipikusan német név, így mintegy a polgári világ szimbóluma. A Tonio Kröger névben a lágy és a kemény, a művészi és a polgári keveredik, mintegy jelezve, hogy a főhős két világ határán áll.

Tonio Kröger külsőre is más, mint a környezete: barnás bőrű, sötét szemű, hanyag járású, esetlen, arcvonásai lágyak. És belsőre is más: érzékeny, hajlamos a töprengésre, elmélkedésre, fogékony a művészet iránt.

Ő maga is érzi, hogy ő más, pedig be szeretne olvadni, olyan szeretne lenni, mint szőke, kék szemű, „rendes nevű” barátja, Hans.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!