Miután felegyenesedik, az ifjú nem is igen tudja, mi történt vele. A nézők azonban nem érzik át eléggé a mutatvány lényegét: a fiatalember színészi teljesítményének tudják be a görbülést. Nem érti meg a közönség, hogy miről van szó: Cipolla nem tárgyakat varázsol el, nem egy közönséges bűvész. Az akaratot akarja manipulálni.

Ezután a számmutatvány jön. Cipolla számokat gyűjt a közönségtől, és egy kereskedősegéd (szintén fiatalember) vállalkozik a számok felírására. Ezután összeadják a számokat. Közel egymillió az eredmény, amit Cipolla előre följegyzett, még a számok ismerete előtt. A kérdezetteket megdicséri, de a bók gúnyos és megalázó.

Idegenkedés és ellenségeskedés jellemzi a közönséget Cipollával szemben, nem tetszik nekik különösebben.

Ezután Cipolla áttér a kártyabűvészetre. Két csomag kártyát vesz elő, melyből három lapot kell húznia valakinek a közönségből, amelyről kiderül, hogy ugyanaz, mint Cipolla három lapja. Egy fiatalember tudatosan ellenszegül, saját akarata szerint választ, mégis ugyanolyat húz. Ekkor azt azért már elismeri a közönség, hogy Cipolla jól érti a mesterségét.

A következő egy társasjátékféle mutatvány, elrejtett tárgyak megtalálása és velük előre meghatározott cselekvés végrehajtása. Itt megcserélődnek a szerepek. Most a bűvész engedelmeskedik a közakaratnak, aki eddig parancsolt. Ez azt fejezi ki, hogy parancsolás és engedelmesség egylényegű, egységet alkot, ugyanaz a képesség. Egyik a fonákja a másiknak.

Cipolla sokat hangsúlyozza, milyen rendkívülien nehéz a dolga (miért nyúl gyakran a pohárkához). Az ékköves tűt megtalálja, átnyújtja A. asszonynak, s az előre meghatározott francia szöveget elmondja (nem tökéletesen). S. A. asszonyról megmondja, hogy Eleonora Duse színésznő barátja volt régen.

Ezután szünet jön. A gyerekek elalszanak, nem akarnak hazamenni lefeküdni. Senki nem hagyja ott az előadást. Vegyes érzelmeket táplálnak Cipolla iránt, de az igézet megbénítja az akaratukat. Különös, izgató, feszélyező, bántó és nyomasztó minden Torréban, de a leginkább ez az előadás az.

Valójában Cipolla hipnotizőr. Az, hogy bűvész, csak álca a hatóságok miatt. A műsor második része az akaratfosztásról és akaratátvitelről szól. Egy erős öntudatú egyéniség varázsa alá kerül a publikum, de háborog Cipolla diadalainak megszégyenítő volta miatt.

Két dolog segíti a bűvészt: a pálinka és a lovaglóostor. Az ital fűti gonosz szellemét, az ostorral suhint. A lovaglópálca Cipolla uralmának sértő szimbóluma. Azt jelképezi, hogy megtöri és meghódolásra kényszeríti a közönséget.

Egy fiatalembert álomba igéz és testét megmerevíti, úgy, hogy rá is ülhet, nem hajlik meg. Egy alvó hölggyel elhiteti, hogy úton van Indiába. Egy katonás külsejű úr nem tudja a karját fölemelni, mert Cipolla azt mondja, hogy többé nem emelheti föl a karját.

Kísérlet jön A. asszonnyal. Cipolla megigézi, úgy, hogy a nő bárhová követné, mint a holdkóros. Nem óvja meg sem értelem, sem erény, hiába kiált utána a férje. Hatalmas a tetszésnyilvánítás.

A műsorszámok egyre visszataszítóbbak, egyre megalázóbbak, a közönséget mégis hatalmába keríti a bűvész. Ettől felfuvalkodik Cipolla, és táncra kényszeríti a közönséget.

Azzal az ifjúval kezdi, akit korábban már megmerevített. A fiatalember álomkórságba zuhan, és bármilyen badarságra készen áll, amit Cipolla parancsol neki. Önkívületben, csukott szemmel engedelmeskedik, Cipolla sztepptáncot járat vele. Az alávetettség látszólag kedvére van az ifjúnak: büszke rá, hogy ő az akaratnélküliség mintaképe.

Ekkor jelentkezik egy római úr: megkérdezi, hogy akkor is megtanítja őt Cipolla táncolni, ha ő nem akarja? Ezzel harc kezdődik köztük. Cipollának le kell győznie az ifjú ellenállását, meg kell törnie azt az akaraterőt, amely ellene szegül. Parancsszavait biztatással, lelki buzdítással is elegyíti, és sikerrel táncra kényszeríti a fiatalembert, aki jobban élvezi a táncot, mint az ellenállást.

Ettől feldúlt lesz a publikum. Ekkor már nyolc-tíz ember táncol. A gyerekek nem fogják fel a kétes színezetet, ők kacagnak.

Miután Cipolla a kételkedő rómait is megalázta, következik Mario. Int Mariónak, aki engedelmeskedik a hívásnak.

Mario eddig se figyelte jókedvvel a mutatványokat, és most kellemetlen a számára, hogy közreműködésre kényszerül.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!