Thomas Mann Mario és a varázsló című műve 1930-ban jelent meg.

Keletkezése: 1926-ban a szerző Itáliában (Olaszországban) nyaralt, ennek az élménynek a hatására írta a regényt, amelyben egy félig valós, félig kitalált történetet mond el (a valóságban a csók után Mario elszaladt).

Ezt Thomas Mann egy leveléből tudjuk: „a »varázsló« valóban létezett, és ugyanúgy viselkedett, ahogy leírtam. Csak a halálos befejezés költött: a valóságban Mario a csók után komikusan megszégyenülve elszaladt, és másnap, mikor ismét a teát szervírozta, rendkívül megelégedett és tárgyilagosan elismerő volt »Cipolla« munkája iránt.”

Thomas Mann (1875-1955): német regényíró, novellista és esszéíró, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legnagyobb alakja. Életműve egy korszakváltás időszakában született, szerepe Goethééhez hasonló. Remekműveket írt és sikeres is volt. Műveiben az általános és emberi, valamint a német és polgári motívum egyaránt fontos.

1875-ben látta meg a napvilágot Lübeckben. Tekintélyes patríciuscsaládba született, apja szenátor volt és egy gabona-nagykereskedő cég tulajdonosa. Négy testvére volt, egyikük szintén író lett (Heinrich Mann). Az apa halála után a család Münchenbe költözött, Thomas Mann itt fejezte be a középiskolát.

Két félévig főiskolára járt (müncheni technikai főiskola), majd bátyjával, Heinrich Mann-nal két évet Olaszországban töltött. Hazatérve gyakornok (lektor és korrektor) lett a müncheni Simplicissimus c. szatirikus folyóiratnál (1897-99), majd amikor bátyja folyóiratot indított, részt vett ennek szerkesztésében. Később elbeszéléseket, majd regényeket írt.

1905-ben megnősült (felesége Katja Pringsheim lett, aki az első érettségiző nő volt Münchenben és egyetemre is járt). Hat gyerekük közül kettő lett nemzetközileg ismert, egyikük íróként (Klaus), a másik történészként (Golo), de további kettő (Erika és Monika) is írt. A család 1933-ig élt Münchenben.

1922-től egyre gyakrabban tett Európában felolvasó körutakat. Budapesten is többször járt, az utolsó alkalommal 1937-ben, mikor is József Attila az igazi európai humanizmus képviselőjeként köszöntötte, de hozzá írt híres költeményének (Thomas Mann üdvözlése) előadását megtiltották.

1933-ban a fasizmus előretörése, Hitler hatalomra jutása miatt elhagyta Németországot, párizsi előadókörútjáról már nem tért haza. Svájcban élt, majd 1938-tól az Egyesült Államokban (Princetonban volt vendégprofesszor, 1941-től Kaliforniában lakott).

Aktív fasizmusellenes tevékenységet folytatott (pl. politikai esszéket adott ki Európa, vigyázz! címmel 1938-ban, 1940-től pedig havonta küldött rádióüzeneteket a német néphez, amelyeket a BBC közvetített). Írásaiban, előadásaiban és rádióbeszédeiben is agitált Hitler és a nemzetiszocializmus ellen, így a háború alatt osztatlan elismerés övezte.

1947-től többször visszalátogatott Európába. A háború után mesterségesen létrehozott két német állam (NSZK és NDK) létével kapcsolatban pártatlan volt, amit sokan rossz néven vettek. Amerikában is gyanakvás kezdte körülvenni, ezért 1952-ben hazatért Európába és a semlegességéről közismert Svájcban telepedett le (Kilchberg).

Nyolcvanadik születésnapját világszerte megünnepelték. Szellemi frissessége töretlen volt, és még tervei voltak, melyeket már nem valósíthatott meg. Néhány hét múlva ugyanis trombózisa váratlanul súlyosra fordult. 1955. augusztus 12-én halt meg.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!