Kifejezőeszközök (prózapoétikai eszközök): képes (allegorikus) beszéd.

• ellentét – a belső vitát, az ellentmondásos és izgatott lelkiállapotot fejezi ki (pl. „haldokoltam, hogy éljek”, „haljak a halálnak, az életnek pedig éljek”, „üdvös esztelenség”)
• metonímia (pl. „Ide hajszolt tehát szívem zűrzavara”, „Lelkem borzongott”, „Szívem rejtekében”)
• metafora (pl. „hánykolódtam bilincseimen”, „a szégyenkezés ostorszíjait”)
• megszemélyesítés (elvont fogalmak megszemélyesítése, pl. „a szó már az elhatározás ajtaján kopogtatott”)

Retorikai eszközök: önfelszólítás, kérdések.

Meghatározó eszköz a „belső beszéd” (önmagával vitázó, bűnmegvalló, elmélkedő, önelemző részek).

Motívumok: út – visszatérő toposz, minden térben és időben zajló folyamat legelemibb jelképe („eljussak idáig”, „annyi lépés sem kellett”, „ne csak elinduljak, hanem meg is érkezzek”, „közel állottam a célhoz és fáradtan lihegtem”, „azon a tájon, amerre arcom fordult és ahová féltem még átmenni”, „magadhoz terelgettél engem”).

Az út jelentései: az élet időben való haladása (életút) és a saját énjének belső mélységeibe alászálló lélek utazása.

A helyes utat kereső emberi magatartás keresztény allegóriájaként használt érzékletes kép éppen Szent Ágoston révén válik a középkori gondolkodás egyik meghatározó poétikai eszközévé. Hagyománya továbbörökítődik többek között Dante Isteni színjáték c. művében.

Címe témajelölő, műfajjelölő.

Beszédhelyzet: az E/1. személyű elbeszélő közvetlenül Istenhez fordulva tárja fel a lelkét.

Szerkezet: 3 fő részre tagolódik. A 3 egység a múlt, a jelen és a jövő egymásutánját és összefüggését ábrázolja.

Első rész (I-IX. könyv): Ágoston életútját tárgyalja a megtéréséig és anyja haláláig. Ez a rész a leggazdagabb konkrét események leírásában és drámaiságban. Az életrajzi jelleg itt a leghatározottabb. A szerző az élete ellentmondásait akarja tisztázni: megmagyarázni, hogy miként jutott el a különböző pogány filozófiai irányzatok tanulmányozásától a keresztény vallás felvételéig.

Az emberi lélek legbensőbb titkait tárja fel, írásának van egy intim jellege. Ágoston őszintesége miatt ez a rész ma is izgalmas, megrendítő olvasmány. Babits Mihály szerint ez az őszinteség „egy afrikai lélek forró temperamentumából tör elő”.

Az első szerkezeti egységben olvasható a mű leghíresebb része, a beszélő megtérésének pillanatát felidéző kerti jelenet is. Ágoston elmeséli misztikus élményét, amely döntő fordulatot hoz az életébe. A leírásban kevés a külső esemény és érdektelen is a beszélő számára (a kertbe fut, barátja követi, elvonul, zokog, felnyitja a Bibliát, olvas, beszél a barátjához, felkeresi anyját). A középpontban a lelki folyamat elbeszélése áll, melyet behatóan értékel, kielemez, értelmez.

Második rész (X. könyv): az immár kereszténnyé lett Ágoston belső életét tárja fel. Lelkét a bűn és az erény csatájának színtereként mutatja be. Ez a rész elvontabb, pszichologizáló. A belső élet erkölcsi konfliktusait ábrázolja a keresztény ember életvitelének tükrében.

Harmadik rész (XI-XIII. könyv): Ágoston vállalt feladatával, a Szentírás magyarázatának problémáival foglalkozik. Ez a legelvontabb rész, a leginkább gondolati jellegű. A Teremtés könyvét magyarázza; az anyag, az idő, a semmiből való teremtés kérdéseit tárgyalja.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!