Megtérése egy misztikus élmény hatására következett be. Akkor már rengeteg belső vívódáson volt túl, s a kérdést egy kerti jelenet döntötte el a kereszténység javára. A szomszédban egy éneklő gyermek ezeket a szavakat ismételgette: „Tolle, lege”, azaz „Vedd föl, olvasd”. E szavakat Ágoston isteni sugallatnak tekintette, és gyökeresen megváltoztatták életét.

A szavakat természetesen a Bibliára vonatkoztatta, melyet találomra felütött. Szent Pál egyik levelénél nyílt ki, melynek következő részletét olvasta (és magára vonatkoztatta): „Nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust és ne gondozzátok a testeteket a vágyakozásra.”

A részlet Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléből való. Pál az érzéki élvezetek elutasításához kötötte a hit megnyerésének lehetőségét. Ágoston úgy érezte, szent pillanatot élt ált. Ugyanis a Biblia egy isteni üzenetet közvetített felé, melynek elolvasása után vívódó lelke megvilágosodott.

Az élmény hatására Ágoston megtért, és 387-ben nagyszombaton megkeresztelkedett (maga Szent Ambrus keresztelte meg). Szennyesnek és gyűlöletesnek érzett múltjával teljesen szakított, és új életet kezdett. Ettől kezdve az öntökéletesítés és az aszkézis szellemében élte az életét.

Visszatért szülővárosába, ahol egy kolostorban élt, és nagy tudásáról, jámborságáról vált híressé. A keresztény hívek kérésére 391-ben megengedte, hogy pappá szenteljék, 397-ben pedig Hippo város püspöke lett.

Élete vége felé kezdődött egy zűrzavaros, kaotikus időszak, a népvándorlás kora, halálakor Hippo városát már harmadik hónapja ostromolták a vandálok.

Munkássága. Szent Ágoston hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki, haláláig több mint 100 művet írt. Munkái filozófiai, teológiai, hitvédő és egyházszervező jellegűek. Amit az antik filozófiából értékesnek és fontosnak tartott, az átültette a keresztény filozófiába.

Vallomások (latin cím: Confessiones). A mai olvasó számára legnagyobb hatású, ma a leginkább szépirodalminak tekintett ágostoni mű. Keletkezésekor már 10 év eltelt a szerző megtérése óta. A művel egy új típusú személyiség jelent meg az európai kultúrában: a vívódó, önmaga lelki rezdüléseire figyelő, önelemző egyén.

Műfajilag változatos munka: önvallomás, gyónás, ima. filozófiai elmélkedések, teológiai fejtegetések, hitvita, pszichológiai megfigyelések, életrajzi adalékok keverednek benne.

A vallomás (latin „confessio” = gyónás, bevallás) rendkívül szubjektív műfaj, amolyan lelki önéletrajz. Középpontjában a vallomást tevő lelkének belső történései állnak. A beszélő szándéka a mély és őszinte önelemzés, ezért a műben a visszaemlékező, elmélkedő és szemlélődő beszédmódok váltakoznak.

A vallomásműfaj létrejöttét az olvasási technika megváltozása tette lehetővé. A 3-4. században könyvtekercs helyett már kódexeket használtak, így lehetőség nyílt olvasás közben jegyzeteket készíteni. Hangos olvasás helyett pedig egyre inkább a néma olvasás terjedt el. Ez gyorsabb tempójú olvasást tett lehetővé, és alkalmat adott a befelé figyelő, mélyebb gondolkodásra.

Az ókor, az antikvitás még a „külső beszéd”-re helyezte a hangsúlyt (filozófiai dialógus, dráma), ezzel szemben a középkori ember megismerési folyamatában egyre fontosabb lett az önmagába forduló „belső beszéd”.

Téma: egy keresztény ember lelki fejlődése. A középpontban az önmagáról valló személyiség áll, aki lelki fejlődési folyamatát Istenhez szólva tárja fel. Azt az utat járja be, amíg a hánykódó lélek végül békére talál a keresztény hitben.

A belső vita lényege a beszélő élet és halál közti ingadozása (a halál itt a lélek elkárhozását jelenti, míg az élet a hit bizonyosságának elnyerését).

A személyiség öntökéletesítésének célja a halál utáni örök élet elnyerése, vagyis az üdvözülés.

Hangneme: fennkölt.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!