Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma (elemzés)
A vers címe utalás Csuang Ce kínai taoista filozófus-költőre, aki a Kr. e. 4. században élt (a nevet Szabó Lőrinc a német átírásban használja). Csuang Ce (Csuang mester) valójában egy filozófiai értekezés címe, a taoizmus szent könyve, de a címet a könyv szerzője, Csuang Csou neve helyett is használják. Ebben az értelemben használta Szabó Lőrinc is, tehát személynévként.
Lényegében Szabó Lőrinc verse ismertette meg a magyar közönséget Csuang Ce elvont gondolataival, minthogy magyar nyelven először csak 1944-ben jelent meg válogatáskötet Csuang Ce bölcseleteiből. A szkeptikus kínai gondolkodó úgy vélte, az ember a világnak csak nagyon kis részét képes megismerni, és még a legalapvetőbb lételméleti kérdéseket se tudja teljes bizonyossággal megválaszolni.
A vers 2 szerkezeti egységből áll.
Az 1. egység (1-3. versszak) egy történetet mesél el. A versnek ez az első fele gyakorlatilag egy átirat, Szabó Lőrinc egy prózai forrásszöveget dolgozott fel lírában. A vers beszélője E/3. személyben kezdi a történetet, és kétezer évvel ezelőttre, a távoli múltba, szinte mítoszi távolságba helyezi vissza Dsuang Dszi alakját.
Idézi a kínai gondolkodó szavait, aki egy példázatot mond el E/1. személyben magáról és egy lepkéről. A kérdés: melyikük a valóban létező? Ki az „igazi” kettejük közül?
Az eredeti fordítása prózában: „Egyszer én, Csuang Cu, azt álmodtam, hogy pillangó voltam, pillangó, mely össze-vissza szálldogál boldog örömében. Nem tudtam semmit Csuang Curól. Hirtelen azonban megint felébredtem, s megint én magam voltam, én, az igazi Csuang Cu. Mármost nem tudom, hogy előbb Csuang Cu álmodta-e azt, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most azt, hogy ő Csuang Cu. Pedig egy pillangó és Csuang Cu között mégiscsak van különbség. Így változnak a dolgok.”
A zavar érzése fogalmazódik meg a mester szavaiban. Ilyen zavart azok éreznek, akik elbizonytalanodnak valamiben és még nem találtak magyarázatot, bizonyosságot valami másban. Ez a zavar valójában nem a kínai bölcs zavara, hanem a nyugati költőé. Ne feledjük, hogy az ő közvetítésén át ismerjük meg a mester álmát, így az ő érzelmei kísérik a „narrációt”.
Ezt támasztja alá a vers második fele is, melyben már a költő szólal meg, és továbbra is ugyanabban a hangnemben folytatja a történetet.
A 2. egység (4-6. versszak) a lírai én szólama. Úgy szólal meg, mintha beszélgetne Dsuang Dszivel. Nevetve próbálja kimondani az igazságot, de azonnal rá is jön, hogy nem teheti, hiszen lehet, hogy ő maga is csak egy álmodó. Azaz nézőpont kérdése, hogy ki kit álmodik.
A vers látszat és valóság azonosságáról, a világ végtelen körkörös ismétlődéséről szól, hiszen Dsuang Dszi egyszerre az, aki álmodik, amit álmodik, és akit mások álmodnak. És ez így folyik már kétezer éve.
Mikor kiderül, hogy a tanítvány mondatai a mi korunkban hangzanak el, elbizonytalanodik az olvasó is: hogyan beszélgethet egymással a kétezer éve halott kínai gondolkodó és a jelenleg élő nyugati költő? Aztán ez a bizonytalanság, amely a lírai hős kilétét illeti, minden másra is kiterjed.
A versbeli példázat nyomán a költő „megborzong” és a teljes bizonytalanság lesz úrrá rajta: kételkedni kezd a valóságban. Úgy érzi, kétezer év gondolkodás után csak egyre bizonytalanabb lesz, egyre kevésbé érti, mire akart a mestere kilyukadni.
Olyan, mintha az illúziók világában játszódna a vers, a nézőpontok játéka áll a középpontban. A megismerés mindig illuzórikus. Nincs igazság, minden viszonylagos, minden attól függ, hogy kinek az álláspontját vizsgáljuk. Általánosabb szintre emelve ez azt jelenti, hogy nincs abszolút igazság, és nincs örök érvényű szépség sem.
Szaból Lőrincnek a keleti hitvilág iránti érdeklődése azért különös, mert tipikusan nyugati gondolkodású, szélsőségesen individuumközpontú ember volt (erről tanúskodnak olyan versei, mint Az Egy álmai, vagy a Semmiért Egészen). Az individualitás a keleti társadalmakra nem jellemző (sokkal inkább a kollektivitás). A keleti világ szemlélete a költő gondolkodásmódjától merőben idegen.
A Dsuang Dszi álma időmértékes verselésű, 10-11-10-11 szótagos sorokból álló strófák váltakoznak, rímelés: x a x a.
Hozzászólások
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>